Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Elöljáró beszéd
Elöltáró beszéd 5 ELÖLJÁRÓ BESZÉD Ha egy évnegyedes folyóirat arra vállalkozik, hogy tematikus számot tár a köz elé, kockázatot is vállal: terjedelmi, megjelenési és szakmai okok egyformán kihívást jelenthetnek a nemes cél megvalósítása során. Mi azt hisszük, hogy eme szándék: a nyelvek, az e nyelveken létrejött (világjirodalom és tolmácsolása, a klasszikusan műfordításnak hívott tevékenység világa a mai befogadó számára - és talán a szakma művelői számára is - rejthet még újat, újszerűt, másfélét, tanulságosat. Amikor körlevelünkkel megkerestük e mostani számban megnyilvánuló alkotói kört (s másokat is, akik most nem vállalhatták - bármely okból is - a szereplést), reméltük, hogy a beérkező kéziratokból sajátos és aktuális kép bontakozik ki, mert a kisesszék és kommentárok vagy éppen új művekből kínált kóstolók színes irodalmi tablót rajzolnak az európai fejlődés ama szakaszában, amikor az ismertebb - tanult vagy negligált - idegen nyelvek tudása, kötelezőnek (diplomafeltételnek!) szánt funkciója a más nyelven született művek megismerésének szép dilemmáját is magával hozza: eredetiben olvastatnak-e majd a régi és új alkotások, avagy változatlan szerepet játszik a műfordító-alkotó-nyelvművész-tolmács a hazai és nyelvi határokon túli szellemi teljesítmények közvetítésében. Nem állíthatjuk, hogy okosabbak lettünk e tekintetben, de nem is ez volt a lappangó szerkesztői szándék. Célunk egyszerűen az idősebb-nagynevű és a fiatalabbtehetséges műfordító vagy (mű)fordítással mint szakággal foglalkozó generációk megszólítása volt, miként látják ők az évezredfordulót követően e tolmácsolás lehetőségeit, nem feledvén irodalmunk respektjét és remélt közvetítő szerepét sem az európai - szellemi - integráció folyamatában. A műhelymunka tapasztalatai, az éppen aktuális művön való dolgozás élményei, egy-egy terület helyzete, a magyarítás és a magyar irodalom tolmácsolása - a megváltozott környezet és a megszületett új művek kapcsán - egyaránt izgalmas tükörképet kínál, s talán még fiatalabb fordítójelöltek érdeklődését is felkelti. Ha másért nem, hát a nyelvtanulás öröme és csodája iránt, amiben még mindig nagy az ínség. Azoknak, akik megtisztelték véleményükkel szerkesztőségünket és bepillantást engedtek műfordítói műhelyük ajtaján, ehelyütt is köszönjük a nyár derekán szelíd erőszakkal kikényszerített írás megküldését. Azoktól, akik később jelentkeznek véleményükkel vagy bármely okból későbbi számba csúszik értékes gondolatmenetük, megértő türelmet kérünk. Olvasóinknak izgalmas kalandokat kíván a vallomások tallózása során a Szerkesztőség
