Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - A pille magánya
A PILLE MAGÁNYA 45 A vasbálványon ezernyi lyuk van és a víz szünetlen zuhog bele. Mi tehető? Az idill a választás pillanata? - vagy a már eldöntött pillanat? a foganás pillanata? Van szerepmegosztás a két ifjú között? Az egyik vétkezik, mereng és alkot, a másik lunatikusan és fáradhatatlanul burogatja a vizet a fukar ablakon? S amit látunk, az éppen az utolsó lélekzetvétel szünete? December vége felé esik meg az utolsó ecsetvonás. Kevéssé érdekes, hogy miképp értékeljük. Megtörtént a létrejövetel; s visel nyomokat. Például ha kissé oldalról vetünk pillantást a képre - elmenőben vagy érkezőben, mindegy - kitetszik egy földre döntött férfifej körvonala, csontos és szabdalt, a borosta és szakáll bozont pontosan a helyén van, a szem nyitva is csukott. Kegyetlen és szenvedő az összkép, megviselt és elnyugodott, mintha egyszerre volna kívül és belül, immanens és tranziens. Nyugodtan vállalhatná a hasonlóságot egy Álba herceg is, egy geus is. És hogy ki még? Ne csináljunk szimbólumot a pilléből. Elég, ha a címbe bekerül, noha mitse tudunk róla. De hogy egyedül van, nagyon egyedül, az bizonyos. Későre jár, barátaim; már bontják az asztalt.
