Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd

PoDMANICZKY SZILÁRD • REGÉNYRÉSZLET

13

zanának el, amivel nyitni lehet, valamit fölnyitni. A lány csakhamar észrevette Kremkus szótlan érdeklődését, de nem jött zavarba, ugyanaz a kellemesség áradt belőle, amit a kirakati szemekben látott Kremkus, de valamiért mégis bizonytalan volt, mintha angyalt várt volna, és helyette egy embert kapott.

Kremkus úgy döntött, nem szórakozik tovább, bár előbb még eljátszott a gondolattal, hogy ez a pici talány, ennyi kell, de eszébe jutottak a vad érzelmi viharok, amelyeket épp e talányosság táplált egykor, s tulajdonképp őszintétlennek találta magát, hogy ilyen kétszínűén viselkedjen a lánnyal. A férfiszomszéd hevesen válogatott.

Már bocsásson meg, (nem tudta, minek szólítsa), de nem magát láttam valamelyik nap, azt hiszem, délután, ott bámészkodtam a kirakatban, nagyon szép, mondhatnám, mesterien kitalálták a kirakatokat, szóval, akkor nem magát láttam ott?

A lány maga elé nézett, talán pár centivel volt alacsonyabb Kremkusnál; mintha gondolkodna. Aztán fölemelte a tekintetét, Kremkusra nézett, de nem szólalt meg, nézte Kremkust és hallgatott és hallgatott.

Minden lehetséges, mondta végül.