Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - László Lajos: És szóra nyitotta a száját
László Latos ■ És szóra nyitotta a száját 1 László Lajos ÉS SZÓRA NYITOTTA A SZÁJÁT*- Hic et nunc - itt és most. - Nem. Még nem. - Távolabbról hallotta: Nézd, - megmozdult a feje. Vagy a szája rándult meg. - Érezte mellében a fojtást, karjában a machete égető szúrását. Majd vízcsobogást hallott. - Tubust! - A suttogás hanggá erősödött, túlfűtött, lázas hanggá. Aztán szétfeszítették a száját, beleerőltettek valami undorítót. Próbálta kiköpni, kiáltani akart; most nagyon rossz, hogy fullad. Hangtalanul mozgott a szája. Távolról ismét hangokat hallott. - Bele mézes mazsolát... csipetnyi majoránnát, kisütöd, leöntöd... De finom, de felséges íze lesz! - Csobogás. Valami büdös folyik belé, a száján kifelé is. Próbálta nyitogatni a szemét. Távolról, vagy nagyon is közelről, suttogtak már. Fehér ruhások, nők, vagyis... Julika! - Ajka keservesen formálta volna a szavakat. Látta a foltot a szőke lány arcán, jobboldalt, ahol Julián is, Ernestinán... Julika! - közelebb jöhetnél, igen, közelebb, kicsit talán melegíthetnél is, te tudsz melegíteni, egyedül te tudsz még... Állsz drajt, zieh arum, um brojt, un trojt... Ezt súgta a papnak, amikor a megkenés előtt fülét az ő ajkához tette. - Hát... semmi másról, csak a halálról? A túlélésről? Csak?! - Pulzus alig van. Alig van. És a fém hideg volt. A Spinnemann2 a sarokban. Kirepedt a bíborszeme, rádőlt. Csavarta az orrát a büdösség. - Nem! - akarta kiáltani. Nem!... A bogárból elefánt lesz vagy hüllő, a pókemberből comodogyík. Rejtőzködő Rém. A hátadba kerül és egyetlen szúrással... Karjában égett a szúrás, azt hitte a vére folyt, de a folyadék hús volt, kellemes. Oh, SömdIszráél, Sömá, AdonájElohénu, Adonájechádt... - Apja utolsó szavai suttogtak, a vonalak megközelítették. Mivel a kezét, a homlokát, a lábát és a szívét megkente a Padre, illatos volt. S a vonalak közeledtek. Láng csapott ki a fehér csíkokból, a lángokból narancssárga, skarlát csúcsok nőttek, alattomosan, ahogy a lángok szokták. Szikrákat vetett a fehér jég, jéghideg tűzszikrákat, a hegy csúcsán a nap rásütött a jéggé dermedt hóra. Ezt csak belülről, igen belülről... De a kenet keserű, a Chabaud szegfű parfőmillata összeúszik a nógat kesernyés szagával. - Jesuah, hol vagy? - E pillanatban elernyesztette a nyugalom, langyos párás volt minden, mint Julia anyja keze, Fernandez apja könnyei szétfolytak az arcán. Langyos kezek simogatták az arcát; ne sírj - mondta valaki - ne sírj! - Szemén érezte a hideget, furcsa és idegen volt. - Még nem - hallotta - még nem. - A diófák leveleinek keserű szaga összeolvadt a Chabaud szegfű és a kenet ürmös illatával, kiragadta a * Részlet a Látomások - gyertyafényben című, közeljövőben megjelenő regényből.
