Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc

Tudósportré ■ Szakály Ferenc

89

ra. Mostanában sajnos egyre többször vagyok kénytelen munkát vinni, cikkeket írni, korrektúrát csinálni. Nem tesz jót a korrektúrának, de nem tesz jót nekem sem.

Ú.D. — Mit tartasz elismertséged fontos állomásainak?

Sz. F.: Nincsenek fontos állomások, most előterjesztettek Széchenyi-díjra. Azzal kezdődik, hogy az előterjesztő - mindig akadémikus terjesztheti elő az Akadémián - döbbenten vette észre, hogy nekem nincsen semmilyen kitüntetésem. Nem vagyok az a típusú ember, akit ki szoktak tüntetni, miután mindig fennforgók, hol ilyen bizottság elnökeként, hol olyan bizottság titkáraként, azt hihetik, hogy mindenem megvan. Ennek következtében mindenki elfeledkezett erről a dologról, ami nem baj, soha nem vágytam SZOT-díjra meg hasonlókra. 1992-ben megkaptam a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, az pont elég, az járt nekem. Azt elnézegetem, s kitűzöm március 15-én, október 23-án, meg érettségi találkozókon Szekszárdon, lássák, hogy az osztálytársuk nem hazudik. Ennyit a kitüntetésekről. Nekem a munkás pillanatok, meg a jó utak a kitüntetés.

Ú.D. — Most hogy megjelent a köteted a Tolna megyei okleveles anyag regesztáiból, jelenleg milyen a kapcsolatod Szekszárddal és Tolna megyével, illetve mit tudsz javasolni a vidéki kutatóknak az előrelépéshez ?

Sz. F.: Én nem hiszem, hogy valaki is az én tanácsaimra szorulna, ennek bejáratottvonala van, pl. Szekszárdon megy a Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve. Folyamatosan jelennek meg a Levéltári Füzetek, amelynek elődje a Tanulmányok Tolna megye Történetéből sorozata, s ez utóbbi a helytörténetírás egyik előfutára volt, s magam is büszke vagyok arra, hogy két cikkem is megjelent benne. A törökkor feldolgozása a hódoltság alatt volt helységekben nehéz, sziszifuszi munkát igényel. Nagyon sok adatgyűjtést végzek, sok ilyet vállalok. Rengeteg városnak a monográfiájában írtam ezt a részt, az ember beszáll a kollégákkal ugyanazon a szinten, ugyanazokkal a feltételekkel abba a munkába, amit ők végeznek. Én nem tanácsadó hatóság vagyok, hanem egy kolléga, aki örül, hogyha megkérik, pl. Tolna városéba is írtam, ez volt az egyik fő vágyam. Elégedett vagyok és örülök, hogyha Tolnáról megkérnek, hogy írjam meg. Ami most megjelent, az különösen mentegetőzésre szorul, mert 25 évig nem szabad egy regeszta-kötetnek készülnie. Az öregedés jele, hogy hagytam magam rábeszélni, végül meg is tudtam csinálni, de szinte lehetetlen 25 év alatt elhúzódóan ilyet végezni. Tehát nekem a mindenna-