Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
Tudósportré ■ Szakály Ferenc 83 egyesek, hogy a törökkel is lehet kezdeni valamit. Egyébként meg kell mondani mentségükre, hogy általános pszichózis, hogy a győztesekhez kell igazodni. Hátha a győztesek betartják a szavukat. így generálisan nem is lehet leírni, hogy pozitív vagy negatív az egész, én inkább úgy mondanám, hogy meglepően sok pozitív időszak van, ahhoz képest, hogy a magyar történelem milyen viharos volt. És még egy. A történetírás kicsit most, a marxizmussal való fertőzésből való kigyógyulás időszakában, inkább hajlamos elismerni a legfelsőbb rétegek érdemeit. Mint az előbb is láttuk, a török korban a magyar arisztokrácia, a felső elit nagyon jó teljesítményt nyújtott. Nem produkált ilyen teljesítményt 1848-49-ben, ami a köznemességnek a csodálatos akciója volt. Ugyanez vonatkozik tulajdonképpen a kiegyezés előkészítésére, ami köznemesi mű volt Deák Ferenc révén. Ott az arisztokraták inkább a másik oldalon voltak. De én nem szeretem ezt a nagyon éles különválasztást, és főleg nem szeretem azt, amikor elkezdik káromolni a bocskorosokat, hétszilvafásokat. Volt sok írástudatlan, sok semmittevő, sok jobbágyszipolyozó köztük, bár az úr-nép viszony inkább patriarchális volt Magyarországon. Azt akarom ebből kihozni, hogy a magyar köznemességnek is megvannak a maga történeti érdemei. Pl. nekem újabban az a bolondériám, miután sorra jelennek meg a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek, hogy a vármegye nem volt rossz intézmény. Nézem a törvényhozását, nézem az ügyintézését, ugyanaz jön ki belőle, mint a mezővárosoknak az igazgatását vizsgálva. Kiderül az, hogy hihetetlenül olcsó adminisztrációval dolgoztak. Egy megyében volt 1 alispán, 4 szolgabíró, később volt 4 főszolgabíró, alszolgabírók, de ez már nagyon későbbi fejlemény volt, tisztiügyész, számvevő esetleg. Ezek gyakorlatilag saját költségükön hivatalnokoskodtak, mint ahogy azt se felejtsük el, hogy a dualizmus korában azok a „rohadt, aljas, piszok népkizsákmányoló arisztokraták”, akik az osztrák diplomáciát, tehát a magyarellenességet szolgálták, saját pénzükön szolgálták, sőt, ők fizették a követség alkalmazottait. A beosztott diplomaták is, érdemes elolvasni Bánffy Miklós volt külügyminiszter „Megszámláltattál, könnyűnek találtattál, szétszórattál” című művét - mint kiderül, saját költségükön szolgáltak. A helyi adminisztráció rendkívül olcsón működött és hihetetlenül fegyelmezetten. A számvevőszék keményen ellenőrzött mindent, bár néha rosszul számoltak, mint a történészek. Nem szabad mindig azt gondolni, hogy ami modernebb, az biztos, hogy etikusabb és jobb. Felelősségteljesen működő közszolgálati intézmények voltak, melyek a dolgukat jól végezték. Ami a vármegyét diszkriminálja a történetírás szemében, az igazi liberális polgárit meg a marxistát és a nem igazi liberálist is értve, az a nép elnyomása. A vármegyének semmi köze nincs közvetlenül az egyes jobbá-
