Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
Tudósportré • Szakály Ferenc 81 szállítottak, ebből lehet következtetni a nagyságrendre. Hihetetlen nagy mozgás volt. Ez egybeesik egy nyugat-európai agrárkonjunktúrával, ami elég rossz kifejezés, tudniillik nem vezet rá igazán arra, hogy az iparcikkeknek az ára értékelődött vissza, nagy népességrobbanás volt. A népességnek enni kellett adni, tehát minden élelmiszert felvett a nyugati piac. Kb. másfélszeresére nőtt a népesség ebben az időszakban. Leértékelődtek az iparcikkek, ez hátrányos dolog is volt Magyarországon, azért nem fejlődött többek között az ipar, mert nem volt érdemes. Olcsóbban meg lehetett kint venni az árukat, de ez a magyar gazdaság szempontjából nagyon kedvező tendencia a 17. század első negyedéig tartott. Úgy gondolom, hogy ez elég idő arra, ha egy társadalom a maga szisztematikus útján behatások nélkül fejlődhet, akkor ezt feltétlenül meg kell éreznie egyfajta emelkedésben egy országnak. Egyébként negative, kétszeresen is lehet ezt bizonyítani. Ha a török hódítások, állandó háborúskodások közepette, s nemcsak az 1568 utáni hosszabb békeperiódusban, hanem főleg az 1540-es, 50-es években az ország ilyen hihetetlen gazdasági erőt fejtett ki, akkor könnyű elképzelni matematikailag, mennyit fejtett volna ki kedvezőbb helyzetben. Emellett a magyar gazdaságban lévő belső dinamizmust nagyon jól mutatja egy hosszú távú trend, hogy a dualizmus korára tulajdonképpen korrigálni tudták a törökkori visszaesést. Mindig abból szoktam kiindulni, hogy mi lett volna, ha nincs ez a kiesés. A magyar gazdaság a dualizmus korában az európai gazdaság élvonalába tartozott. Mindenben, amiben akart. Ugyanis akkor is érvényesült ez az elv, hogy bizonyos dolgokat nem érdemes fejleszteni, de a malomiparban és számtalan tudományágban olyan hihetetlen élvonalban voltak, hogy az ember nem tud a csábítástól menekülni, hogy átgondolja, mi lett volna abban az esetben, ha nem hiányzik belőle az a mérhetetlen tőke, ami elveszett, amit részben meg sem termeltek, pedig megtermelhettek volna, s amit mások pusztítottak el. Hiszen igazolni lehet, hogy Magyarországon keresztül folyt ki a nyugati pénz a török birodalomba. Velencén kívül Magyarország volt a másik zsilipelő hely. Ha ezt a mérhetetlen tőkemennyiséget matematikailag kiszámítanánk, szerintem minimum tízszeres alaptőkével indult volna a dualizmuskori magyar gazdaság. Egy valódi nyugat-európai Magyarországnak a lehetősége úszott el a török időkben. Az osztrákok mindig egy kicsit lenézően kezelnek bennünket, holott a magyar tudomány, gazdaság mindig többet tudott, ami az innovációt, modernizációt illette, mint az osztrák. Most buknak el velünk szemben megint, immár ezredszer, mert nem elég innovatív a társadalmuk. Tehát legalább olyanok lehetnénk, mint Ausztria, azért az sem lenne rossz, én elfogadnám.
