Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
78 Út Dunatái • 2000 március lényeg, hogy szépen éneklik-e a zsoltárt, hanem az a lényeg, hogy adakoztak az iskolára, gyerekeket küldtek külföldi egyetemekre, akik aztán lelkészként, tanítóként jöttek vissza, és akik, - ez a legfontosabb -, tudtak és akartak várost igazgatni. Ez a városigazgatás nem osztályokra bontva, bürokratikus bonyolultsággal működött, hanem pl. a debreceni bíró, - megvannak a tanácsülési jegyzőkönyvek 1547- től kezdve -, a hét több napján, ünnepnapokon is, nem volt szabadnap, több tanácstaggal kint ült a nagytemplom előtt, főleg kemény dolog ez télen, és jöttek elé a panaszosok, a jegyző jegyezte, ő pedig azonnal hozta az ítéletet. 15 napon belül tanúvallatás, 15 napon belül állítson elő ennyi és ennyi eskütársat, 15 napon belül szerezze be ezt, meg ezt. Az illető, ha nem jött a 15 napon belül, úgy elítélték, hogy csak úgy zörgött. Lehetett fellebbezni a felső kormányszékekhez, de mindenkinek az volt az érdeke, hogy helyben dőljön el az ügy. Persze akkor is sok csalás volt, összevisszaság, de maga a kép érzékelteti, hogy milyen más dolog volt. Márpedig ilyen mezőváros főbírájának, tanácsosának lenni nagyon veszélyes mesterség volt. Tudniillik, ha valamilyen katonaság érkezett, szokásuk volt, hogy rögtön a bírót keresték, és pofonokkal igyekezték meggyőzni, hogy helyesebb, ha bort ad nekik. Egyes alföldi mezővárosokban megvannak a számadások, kire mennyi bort, kenyeret, sült kappant költöttek. Megvannak azok a levelek is, amelyekből kiderül, hogy sajnos nemegyszer a bírót megölték. Megvannak azok a peres jegyzőkönyvek, amelyekből kiderül, hogy általában a főbíró úgy lépett le, hogy ráfizetett az egész dologra, és a város adós maradt neki egy vagyonnal. Ebből hosszú perek keletkeztek. Ennek az lett a következménye, hogy a 17. században már sokan nemességet vásároltak, hogy meneküljenek a funkció alól, de nem hagyták őket, mert a vármegyék olyan határozatot hoztak, hogy a nemesség nem ment fel a főbíróság és a tanácstagság alól. Szegények akkor meglógtak április 24- e, Szent György-nap előtt. Akkor hoztak olyan határozatot, hogy aki meglóg, az fizet 1 000 Ft büntetést. Voltak ugyan ellenállási kísérletek, de részben nem sikerültek, részben nem voltak olyan nagyon átütő erejűek, mint amennyire lehettek volna. Itt egy nagyon felelősségteljes rétegről van szó. A külföldi egyetemekre járás persze akkor sem volt olcsó mulatság. Részben a városi tanácsoknak, részben egyes gazdag végrendelkezőknek a költségén, kezdetben főleg a reformáció iránt érdeklődő nagyurak támogatásával jutottak el oda ezek az ifjak, akik nagyon nagy, kb. 80 százalékban mezővárosi származásúak voltak. Amikor visszajöttek, kötelességszerűen ide érkeztek, vagy más hasonló szolgálati helyre. Nagyon ritkán fordult elő, hogy csak úgy elhagyták volna a pályát. Ez még mind nem magyarázza meg, hogy miért volt szimpatikus magának a népnek a reformáció. Azzal kezdem,
