Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

Heilmann Tózsef • „Csillag a magyarországi..

47

csisága együttesen határozza meg. Korai költészetének egyik további, valóban mesteri darabja a kivételes erejű és mívesen tökéletes négysoros, a Ziháló viasz. „Ziháló viasz vagy / mívesen végleges / csönddé a szorgos /halálformál” A négysoros címe már önmagában feszültségkeltő erejű. A jelzős szószerkezet két tagja, a mozdulatlanság és merevség állapotát asszociáló főnévi alaptag és a zihál igéből képzett melléknévi igenévi, tehát verbális jellegű meghatározó tag közötti hangulati és jelentésbeli ellentét a költemény egészét áthatja. Az első sorban megismételt oximoronszerű cím a második személyű létigével kombinálva drámai tömörségű ténymegállapítássá válik. E háromszavas kezdősor után következő három sorban hat fogalmi jelentéssel bíró főszóelem közül öt a névszó és egy az ige. Avers e második megállapításának első felét a szerkezetes eredményhatározó (mívesen végleges csönddé), a második tagot pedig a formál igei állítmány és a hozzá kapcsolódó jelzős alany (szorgos halál) alkotja. Koch Valéria e mívesen tökéletes verse mesteri megnyilvánulása a gondolati tartalmat és a formaművészetet páratlan módon egységbe foglaló költői tehetségnek.

A múlandóság és betegség terhét cipelő szubjektumot múlandó és véges állapotából a költészet, a szó ereje segíti át és kíséri el az állandóság állapotába, a végesből a végtelenbe, az „örökkévaló”-ba. így a halál és elmúlás motívumával szervesen összefonódik - költészetének utolsó szakaszában különösen, amikor egyéni sorsának tragikus beteljesedése egyre inkább bizonyossággá lesz - a szó, a költészet erejébe vetett megtartó, erőt adó hit. Ahogy egészsége hanyatlik és fokozatosan a betegség lesz úrrá testén, ahogy teste és életereje fogy, ahogy szemlátomást távolodik a materiális léttől, úgy válik lénye egyre inkább átszellemültté, költészete éterivé. Ars poeticáját ezért tömören jellemzi a Zu Hause im Wort című eszmefuttatása, melynek legfontosabb üzenete a szóba vetett hit vállalása. A költő egyetlen és végső menedéke, otthona a szó. Az átélt bizonyosság hitelével idézi Koch ebben az írásban végső tanulságként a tragikus sorsú német költőtárs, Hölderlin örök érvényű igazságát: „Was bleibet aber, stiften die Dichter.” (Ami maradandó, azt költők hozzák létre.) Egybecsengenek ezzel a hölderlini kinyilatkoztatással Csönd-szó című versének szavai:

A szó arra való hogy a csöndre felkészítsen a csönd ha beköszönt