Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"

44

Úr Dunatái • 2000 március

TORZÓK

Nem a kezdet, ami nehéz - a befejezés a tökéletesítés.

Félúton veszik el minden.

Torzók vagyunk mindannyian leglény egünkben.

A Portrévázlat Németh Lászlóról című verse pedig jó példa arra, hogy a huszadik századi magyar szellemi élet enciklopédikus tudású gondolkodója és moralistája, a század próza- és drámairodalmának kiemelkedő alakja is hatott rá, jelezze e versének megemlítése is a költő-gondolkodó Koch Valéria erkölcsi és emberi értékeit.

Ahogy legnagyobb alkotóinkat megérintették az irodalom testvérmúzsái, a zene és a képzőművészet (gondoljunk csak Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez, Juhász Gyula Gulácsy Lajosnak, Illyés Gyula Bartók című verseire), úgy Koch Valéria „művész-verseiben” is megfigyelhetjük a képzőművészet és különösen a zene egyedülállóan gazdag rezonanciáját. íme néhány ebből a témakörből is: Hommage a’ Chagall (1975), Bartók 1945-ben (1975), Bartók 111. zongoraversenyét hallgatva (1979), Vivaldis Herbst (Vivaldi ó'sze, 1977), Karajan (1975), Missa Solemnis (1979), s felsorolásom végére hagytam a zene megtisztító, lelket nemesítő hatásáról tanúskodó ars poetica erejű versét, s ez a Musica felice (1980).

Az európai kultúra és művelődés legjavát megidéző versekhez kapcsolódóan szólni kell még a kereszténység, a Biblia és az Isten-élmény, valamint az európai filozófia és etika egzisztenciális kérdései (a függetlenség és szabadság, a függés és kiszolgáltatottság, az emberi sorsba való sztoikus belenyugvás vagy épp a meg-nemalkuvás morálja) által ihletett alkotásokról. Ez az a terület, amely Koch Valéria szellemi világát és költői-lelki életét talán a leginkább jellemzi, s szorosan összefügg az élet teljességének, az elmúlásnak, a halálnak és az öröklétnek a költői eszmélés kezdetei óta kutatott nagy kérdéseivel.

Vizsgálódásomat ezen izgalmas kérdéskörben közhelynek tűnő megállapítással kezdem. Minden nagy költő és gondolkodó pályája során valamikor törvényszerűen és szükségszerűen szembesül az Isten-kérdéssel. Különösen igaz ez a nagymértékben szekularizálódó XX. század emberére-költőjére. így a sorban elsőként arra az Ady Endrére, aki - Hegedűs Lóránt Nyitás a végtelenbe című tanul-