Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

Be nagyon rettent ez a várás,

Be méltatlan is a mi sorsunk:

Tépett és véres milliók,

Két szép ember, kiket rosszkor vett Elő a megkivánás.

(Cifra szűrömmel betakarva)

A halott költőt 1919. január 27-én a barát Móricz Zsigmond az egyik ápolónő segítségével öltöztette fel sötétszürke öltönyébe. Csinszka három hónap múlva eldobta az özvegyi fátylat, Babits Mihály kedvese lett, aztán a bestselleríró Harsányi Zsolté, majd Márfiy Ödön festőművész felsége. Az utókor Léda sírjára szokta vinni a csokrokat.

Számos költő szerelmes verseiből hagyomány külön kis antológiát válogatni, szervezni. Adyéból általában nem szokás. Az ő szerelmes versei nem női emlékkönyvekbe íródtak, többek és mások, mint az udvarlás cifra alkalmai - nagyobb hányaduk a költő életfilozófiájának sajátos fényű reprezentánsai.

SZAKIRODALOM

Baróti Dezső: A szerelmes Ady. In: Árnyékban éles fény, Bp., 1980. 322-382. Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága, Bp., 1992 Dénes Zsófia: Élet helyett órák, Bp., [1942]

Király István: Újra kezdett élet - újra kezdett szerelem, Új írás, 1989/11. 3-23. Kovalovszky Miklós: Léda: legenda és valóság, Bp., 1980 Robotos Imre: Az igazi Csinszka, Bp., 1995

Schweitzer Pál: Ady és Mylitta, Irodalomtörténet, 1996/3-4. 328-357.