Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

5

10

15

20

25

„...mind a nagy Akaratba férjünk, és minden vágyunk azzal essen össze” (Dante: Paradicsom)

AZ ELBOCSÁTOTT VAD

Nem hiszek az Elrendelésben, mert van szivemben akarat, s tán ha kezem máskép legyintem, a világ másfelé halad.

Mégis érzem, valaki néz rám, visz, őriz ezer baj között, de nem hagy nyugton, bajt idéz rám, mihelyt gőgömben renyhülök.

Ez a valaki tán az Isten akitől bújni hasztalan.

Nem hiszek az Elrendelésben, de van egy erős, ős uram.

Már gyermekül vermébe ejtett s mint bölcs vadász gyenge vadat, elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad.

Ily vadra, régi hercegeknek szokásuk volt, mondják, jelet, aranyos nyakörvet verettek, hogy mindég ráismerjenek, így hordom én is titkos orvét annak aki e rengeteg ölében elfogott, de önkényt újból elveszni engedett.

Azóta bolygok a viharban vadmódra - de az ő jele, erejének bélyege rajtam hogy ne nyughassam nélküle

2