Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - V. Gilbert Edit: Szofja és Ruszlán

74

Úr Dunatát • 2000 december

nek sokkos pillanatát s a „bicegők” merev egyenességét, valamint freudi áthallást tesz lehetővé a másik helyetti bocsánatkérés jellemző megalázó mozzanatában.

S míg a mű elején a főszereplő magabiztosan, társsal, egyenes tartással, energikusan, viszonylag tág saját térben (melynek természetes átfedései vannak a közösség helyszíneivel: munkahely - mozi - cukrászda - otthon) mozog a jól elvégzett s megfelelően méltányolt munka örömteli tudatában, addig a regény végére mozgástere végzetesen leszűkül (a közös konyhából is kiüldözik), s olyannyira elbizonytalanodik, hogy szobájában már a villanykapcsolót sem találja.

Ugyanezen elv (az elhajlásoké) értelmezi az orosz irodalomban széleskörűen alkalmazott elszólásokat, elírásokat, elhullásokat, félreértéseket, szándékos vágy véletlen elgépeléseket, szójátékokat. A legismertebb áldozata ezeknek az eljárásoknak minden bizonnyal Tinyanov Tetikhadnagya, aki a gyakorlatlan írnok sietősségénekköszönheti létét. „Podporucsifo'zre Sztyiven, Ribini Azancsejev naznacsajutszja” helyett „Podporucsik Kizse, Sztyiven ...” lesz, azaz „Kerestet Tetik Sztyiven, Ribin és Azancsejev”4. Az így tévedésből életre keltett figurának története kell legyen (ha név van, viselője is lesz. Dokumentumok előlegezik meg az embert, tudjuk jól Bulgakovtól), ahogyan Mandelstam híres-hírhedt írógépei is ártatlanokat megnevező végzetes zenét kopognak ki megidézve a Brazil című film kezdőképsorát a mai befogadó tudatában.

A huszadik század személytelen, elidegenedett mechanizmusának, „igazságszolgáltatásának szimbólumaivá vált elgépelések a Csukovszkaja-regényben szintén fontos szerepet kapnak. A cselekmény kulminációs pontján egy olyan „baki” vétlen megszületése áll, melynek eredményeképpen elkezdődik a két női hős golgotajárása, s nyilvánvaló válik a rendszer s Sz. P. értékrendjének alapvető szembenállása; tudniillik hogy messze nem a szakmai s emberi szempont a döntő. A nyelvi humor, amelyen az említett jelenet alapul, a magyarban is élvezhető a fordító, Recski Ágnes bravúrjának köszönhetően. A nyilvánvaló elgépelés tragikomikuma {Vörös Hadsereg helyett Vérös Hadsereg) ideológiát kap, s nem oldódhat fel humorban, normális emberi reakcióban. („Krasznaja armija - Krisznaja armija" Vörös Hadseregből körülbelül Patkányhadsereg keletkezett, de a fordítás csak hozzávetőlegesen adható meg, hiszen nem normatív alak {Krisznaja) az utóbbi. Sz. P. is meg van győződve arról, hogy a hiba véletlen elgépelésből származott, hiszen a szomszédos billentyű téves leütésével jöhetett csak létre ez a félig-meddig értelmetlen, grammatikailag hibás szóalak.)

A következetes kompozíció vázát a főszereplő által a világnak adott engedmények lépcsőzete alkotja. Eleinte még humorral is át lehetett hidalni a meg-meg-