Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám - Kolta László: Lotz László bonyhádi diákévei(1923-1931)

60 Út Dunatát ■ 2000 december rán még soha nem találkozott ilyen éleseszű, három nyelven csevegő gyerekkel. A negyedik osztály befejeztével a tanító bácsi rábeszélte a szülőket a rendkívül te­hetséges fiú taníttatására. Ismerve a család szűkös életkörülményeit, Böhm Sán­dor a bonyhádi evangélikus gimnázium fenntartóságánál kijárta, hogy a „kisbirto­kos-napszámos” kisfiút a legnagyobb kedvezménnyel támogassák, az internátus­bán és a konviktusban lehetőleg ingyenes szállást és teljes ellátást kapjon. 1923 szeptemberében a beíratásra Lotz Márton elkísérte tízéves fiát Bony­­hádra, és a gimnáziumban bemutatta a gyerek elemi népiskolai bizonyítványát, amely az ötödik és a hatodik osztály elvégzését is igazolta j eles eredménnyel. Fáik Henrik igazgató csodálkozva nézett a tízéves fiúcskára, valami szabálytalanságot gyanítva. Az édesapa a somogyvámosi iskolamesterre hivatkozott, aki a gyerek ér­telmi képességei és ismeretei alapján jogosnak tartotta az ötödik és a hatodik osz­tály elvégzését is igazoló bizonyítványt. Az igazgató néhány feltett kérdésére olyan válaszokat kapott a gyerektől, hogy nem firtatta tovább a „törvénytelensé­get”, és a jogerős negyedikes bizonyítvány alapján Lotz Jánost felvette a gimnázi­um első osztályába. Megnyugtatta az apát, hogy ingyen szállást, étkezést, sőt alka­lomszerűen ruhasegélyt is biztosítanak a gyereknek. Továbbá kilátásba helyezte, hogy gyengébb előmenetelű tamulók korrepetálásával némi zsebpénzre is szert tehet. Lotz Jánost nyolc éven át a magyarból és a latinból Hajas Béla, mennyiség­­tanból és fizikából Kovács Jenő tanította. A földrajzot és természetrajzot Pozevitz Vilmos oktatta, a német nyelvet Kunszt Henriktől, a történelmet Rózsa Sándor­tól, az angol nyelvet az V. osztálytól Lövik Kálmántól tanulta. Osztályfőnöke nyolc éven át Hajas Béla - a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság tagja - volt. A tu­dós tanárról a legnagyobb tisztelettel emlékezett meg: „A nyelvtan iránti érdeklő­dést Hajas Béla ébresztettefel bennem. A latin és magyar szövegek pontos, minden részlet­re kiterjedő elemzésének nagy szerepe volt abban, hogy későbbi munkáimban igyekeztem el­kerülni a tetszetős, de a valóságot nem híven tükröző megoldásokat.” Böhm Sándor felfedezettje nem okozott csalódást: Lotz János mindvégig példás magaviseletű és jeles rendű tanuló volt. Azontúl, hogy nyolc éven át a „Re­formáció Jubileumi Alap” ingyenessé tette számára az internátusi elhelyezést és a tápintézetben a napi háromszori étkezést, nem volt olyan tanév végi záróünne­pély, amelyen az iskola alapítványaiból ne részesült volna pénzjutalomban. Vol­tak olyan esztendők, amikor három-négy stipendiumot kapott „szorgalmáért”, „hitbuzgóságáért”, „irodalmi munkásságáért”, „tudományos felkészültségéért”. Lotzjános rendkívüli adottságokkal rendelkezett. Gyors felfogó képessége és

Next

/
Thumbnails
Contents