Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
Tüskés Tibor • Várkonyi Nándor... 57 széllyel, azonban mindennél fontosabbnak gondolom irodalomtörténetének koncepcióját, ami egész szemléletére jellemző, s előrevetíti az igazi fő mű, a Szíriát látomását.” Az író születésének századik évfordulója alkalmából 1996-ban Pécsen, az immár róla elnevezett könyvtárban emlékülést rendeztek. Az emlékülésen Czine Mihály az irodalomtörténész Várkonyiról beszélt.21 Személyes emlékeit is fölidézte. Ő Várkonyi irodalomtörténetével Eötvös-kollégistaként ismerkedett meg, „magam is lexikonként használtam” - mondta. A Várkonyit követő, az írónál egy nemzedékkel fiatalabb irodalomtörténész nemzedék nevében fogalmazta meg véleményét: „Várkonyiról, az irodalomtörténészről viszonylag kevesebbet beszél az emlékezet. Pedig az irodalomtörténész Várkonyi is teremtő, alkotó tudós volt. Elsőként írta meg az Aranyjános halála utáni idők irodalomtörténetét. [...] Várkonyi Nándor, a pécsi egyetem fiatal könyvtárosa tekintette át először az új fejleményeket” - kezdte előadását. Az 1942-es művel kapcsolatban kiemeli: Várkonyi „Adyban felismeri váteszt. [...] Móriczban is meglátta az újat. [...] Várkonyi nem hitt az irodalom kettészakadásában.” Irodalomszemléletének pozitívumát abban látja: „Az irodalmat a nemzeti lét fontos, alapvető érzületeként és tényeként értelmezte. Úgy vélte, a történelem az irodalmon keresztül is elmondható.” Az újabb magyar irodalom 1880-1940 legértékesebb fejezetének a népi irodalomról szóló részt tartja: „Ő vette észre először, hogy irodalmunkban a forradalmak után új fejezet kezdődött, amelynek a népi gondolat a meghatározója. A népi szemléletet - nagyon helyesen - Petőfitől, Aranytól, Adytól és Móricztól eredezteti.” Véleményét így foglalja össze: „Várkonyi irodalomtörténetén megírása óta sok idő telt el. Az egyes írókról, a szellemi irányzatokról ma már sokkal többet tudhatunk, de Várkonyi irodalomtörténete máig őrzi egy magányos szellem erőfeszítéseit s maradandó gondolatait.” Várkonyi Nándor irodalomtörténet-írói munkásságának legméltóbb elismerése az lesz, ha az először 1942-ben megjelent opuszt - hat évtized után - a Széphalom Kiadó, az író hagyatékának gondozója új kiadásban ismét hozzáférhetővé teszi. Jegyzetek 1. Horváth János: Magyar irodalomismeret, Minerva, 1922; Thienemann Tivadar: A pozitivizmus és a magyar történettudományok, Minerva, 1922; Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak, 1931; Fábián István: Az irodalomtörténetírás módszereiről, 1941. 2. Tüskés Tibor: Kodolányi János, Pannónia Könyvek, 1999. 84. p. 3. Várkonyi Nándor: Pergő évek, Magvető Könyvkiadó, 1976. 332. p. 4. Várkonyi Nándor, id. mű 332. p. 5. Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom, 1928. 5. p.
