Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
54 Út Dunatát • 2000 december vezés („népi irodalom”) helyességét is vitatja: „kérdés, nevezhetők-e az elmúlt évtizedek teljes joggal a népi irodalom korának, mikor a termésnek nem is kisebb fele urbánus, vagy legalábbis nem jellegzetesen népi termék?” Keresztury joggal kéri számon Várkonyi művén az ún. urbánus értékek hiányát, a súlyuknak megfelelő méltatást, de az már aligha vitatható, hogy a század magyar irodalmának „nem is kisebb felét”, illetve legmaradandóbb értékeit a népi mozgalomhoz kapcsolódó irodalom adta. A háború után egy ideig Várkonyi még jelen volt a hazai szellemi életben, de rövidesen rossz idők járnak rá. Előbb az általa szerkesztett Sorsunk folyóiratot támadják, a szerkesztőt politikai szempontok alapján bírálják, reakciósnak bélyegzik, majd 1948-ban a lapot megszüntetik, kiadóját, a Janus Pannonius Irodalmi Társaságot feloszlatják. Várkonyi kívülreked a nyilvános irodalmi életen, 1956- ban, hatvan éves korában könyvtárosként nyugdíjazzák, ekkor visszavonul saját könyvei közé. Irodalomtörténetei ott maradnak a könyvtárak polcain, de senki nem hivatkozik rájuk, az egyetemi katedrákat ellepő marxista irodalomtörténészek hallgatnak létezésükről. Amikor Komlós Aladár - aki már 1928-ban „felháborítóan rossznak” tartotta Várkonyi könyvét - 1966-ban könyvet jelentet meg a magyar irodalmi kritika hét évtizedéről,10 Várkonyi nevét meg sem említi. Irányított memóriáját, szándékos „tájékozatlanságát” aligha menti, hogy - mondjuk - Fülep Lajos munkásságáról, kritikusi tevékenységéről, pl. Adyról vagy Szabó Dezsőről írt kiváló, úttörő tanulmányairól sem vesz tudomást. Pedig 1966-ban Várkonyi már hetven éves... Ez az évforduló ad alkalmat arra, hogy legalább az a szellemi kör, amelybe emberi kapcsolatai okán leginkább tartozik, a Sorsunk örökébe lépett folyóirat, a pécsijelenkor köszöntse. Ezért 1966-ban hosszabb tanulmányban rajzoltam portrét Várkonyiról, s abban irodalomtörténet-írói munkásságát is méltattam.11 A tanulmány még kéziratos formában eljutott Németh Lászlóhoz, alá az év tavaszán Pécsre utazott, és élete első interjúját készíti el Várkonyival („hetvenedik születésnapod alkalmából rajtad szeretném ezt a mesterséget megtanulni”).12 Németh negyedszázaddal korábban, 1941-ben találkozott először Várkonyival Pécsen, és már akkor rokonszenv ébredt iránta: „Pécs szent emberének”, azaz Pécs Kazinczyjának nevezte.13 Most, a látogatás alkalmával szóba hozza Várkonyi irodalomtörténetét is. „S ez a fiatalember [...] a mi tudatunkba a húszas évek végén mint egy modern magyar irodalomtörténet írója nyomul, aki az Arany János haláláig jutó irodalomtörténetek után először meri a részben még élő irodalmat az élők sziszegése közben irodalomtörténetté rendszerezni. A fiatal Várkonyit két tulajdonsága bátoríthatta erre a feladatra. Az
