Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Borhidi Attila: Hogyan gazdálkodnak a növényi társadalmak?
22 Út Dunatáí • 2000 december anyagforgalmi modelljét választottuk, amely egy belgiumi tölgy-kőris erdő egyéves anyagáramlását mutatja be, s ezt felszereltük azokkal az értelmező táblákkal, amelyek az illető ökológiai rendszerben lezajló produkciós folyamatokat gazdaságilag értelmezik (3. ábra). Induljunk ki abból, hogy a talaj egy bank, amelynek tőkéjét a pionír növényektől kezdődően a növényi társadalmak hosszú sora halmozta fel évszázadosévezredes termelő tevékenysége során, mialatt a kezdetleges kis takarékpénztárból a mai kapacitását elérte, amellyel a legbonyolultabb társadalmak termelését is finanszírozni képes. A növényi társadalom ehhez a bankhoz fordul, hogy egy ingyenesen rendelkezésre álló energiaforrás - a napfény - hasznosítására hitelt kapjon. A hitel egy része hosszúlejáratú, beruházási hitel, amiből a gyökérzet, fatörzs, ágrendszer anyaga lesz, másik része rövidlejáratú termelési hitelként (az évenként megújuló lombozat formájában) kerül forgalmazásra. A hitelt pályázati rendszerben lehet megkapni. Valamennyi faj az ökológiai igényeit és a produkciós képességeit, - az ún. potenciális nichét - nyújtja be pályázatként, és a kuratórium a társadalom azonos pontjaiért folyó verseny és az ott nyújtott teljesítmény alapján hagyja jóvá a pályázat valamely részét, - az ún. realizált nichet. A társadalom évenként szakaszosan, vagy folyamatosan törleszti a felvett hitelt - ez az ún. turnover (lombavar) - és egyúttal berakja a képződött nyereség (elhalt szervesanyag) egy részét is, amellyel a banktőke növekszik. Ez általában egy ragyogóan működő nyereséges vállalkozás, amelyből a társadalom szervezetei, és a bank egyaránt hasznot húznak. Vannak közvetett finanszírozású vállalkozások is, amelyek nem közvetlenül a banktól kapják a támogatást, mint a trópusi erdők epifiton szintje, ahol ez utóbbi a fás szint alvállalkozójaként vesz részt a vállalkozásban. Mondhatná valaki, hogy könnyű a növényeknek, mert ők nem adóznak. Ez tévedés, mert igenis adóznak, mégpedig oxigénben, igen szigorú feltételek mellett. Minden beruházott szénatom után egy atom oxigénnel adóznak. Elmondhatjuk, hogy a bioszféra teljes élővilága a növényi társadalmak által évmilliók alatt befizetett adófillérekből él. Ugyanakkor ez egy nagyon igazságos adórendszer, mert mind az önfenntartás, mind pedig olyan közhasznú tevékenység céljaira, mint pl. a víz körforgalmát biztosító párologtatás, a növény adóvisszatérítést vagy adókedvezményt kap. Közismert gazdálkodási törvényszerűség, hogy a tőke ott ruház be szívesen, ahol nagy a termelési biztonság.(4. ábra) így látjuk ezt a növényi társadalmakban is, ahol a trópusi esőerdők a legbiz-
