Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Némediné Kiss Adrien: Valóban "sírógörcsöket kapott" Babits?
76 Új PUNATÁI • 2000. SZEPTEMBER hangját: egy „összefoglaló válasz”-t, „nagyobb tanulmány”-t tervezett (amelynek elkészülését akadályozza a rázúduló sok „baj, kellemetlenség, támadás stb.”), s barátját is megszólalásra biztatta. Szilasi örömmel vállalta, hogy „dacára a részletekben való nézeteltérésnek, ebben a kérdésben veled való szolidaritásomat nyilvánosan is kifejezhetem”. Úgy tervezték, a Nyugatban Szilasi nyílt levél formájában (kritikai észrevételekkel) szól hozzá a kérdéshez, s a következő (április 1.) számban jelenne meg Babits válasza. Szilasi levelét olvasva megvilágosodik az olvasó előtt, milyen okok miatt, milyen célok érdekében, mennyire tudatosan, s milyen elvi magaslaton képzelték el a közös állásfoglalást. „[...] Abból, amit egyébfeleletekből láttam, az a véleményem, hogy egyébként senki írása nem méltó cikked nagyarányú gondolataihoz, s annyira dilettánsul és naivan (vagy gyerekes butasággal mint a Kassák cikke) alantas nívón mozognak, hogy alig érdemes Neked ezekhez egy szót is szólnod. Az én írásomra szóló feleleted bizton oly kerekekbe hozza a kérdést, hogy a további vitatkozás nem történhetik ily gyerekes eszközökkel s egészen nyilvánvalóvá válik, mennyire az emberiség legégetőbb kérdéseit s egész jövőjét illeti az az önmagunkra való eszmélés, melynek mozgásba hozása egész nagyszerű magatartásodnak legfőbb érdeme.[...]” A Nyugat 7. számában meg is jelent Szilasi hosszú elméleti tanulmánya, amelynek a végén a következő magyarázat található: „e sorok segítőcsapatul vannak szánva abban a tiszteletreméltó harcban, melyet most újra a falak rombolására indítottál [...]” Később két levélben sürgeti Babits tervezett, de elmaradt cikkét. „S mért hiányzik Mihály felelete az írástudók árulásában?” - kérdezi június 19-én, s egy hónappal később (július 24.) ismét visszatér rá: „Mért akadt meg tulajdonképpen a szépen indult »írástudó« vital [...J Kassák apró szemtelenségét is láttam, s oly nevetségesnek találtam, hogy még fölháborodni se láttam érdemesnek." Nem világos, Kassák miféle „szemtelenség”-ére utal Szilasi, de ne felejtsük el, hogy áprilisban jelent meg a fentebb ismertetett, Babitsot (ugyancsak „alantas nívóin) támadó cikk - benne a Kassák-interjúval - a B. Afa/>/oban. Nehéz év az 1929-es Babits számára. Még el se csitultak a fentebb már emlegetett viták, újabbaktól (a Petőfi Társaságba való visszahívás, a Kisfaludy Társaságba való felvétel kérdése körüli bonyodalmak, az Ady-revízió, majd Szabó Dezső Babitsot támadó Filozopter az irodalomban c. pamfletje, a Nyugat válsága) hangos a közélet. Amikor A Toll c. hetilap felszólította az írókat, hogy hallassák hangjukat az Ady-revízióval kapcsolatban, Kassák - bár „sem társadalomszemléletében, sem művészetkritikai szempontokban” nem azonosítja magát „A Toll megállapításaival és törekvéseivel” - szívesen tesz eleget a felszólításnak, és Adyról beszélve, Kosztolányit kritizálva alkalmat talál arra, hogy ismét írjon a kritika állapotáról és
