Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Kelevéz Ágnes: "Keletre, Keletre"
54 Úí PUNATÁT • 2000. SZEPTEMBER lyet kap a Magyar Klasszikusok című sorozatban is, melynek két rozsdabarna kötete elé Keresztury Dezső, dacolva minden ideológiai elvárással, olyan pozitív kicsengésű hatívnyi előszót ír, hogy a szerkesztőbizottság szükségét érzi annak, hogy a maga eltérő, „marxista” véleményét, a hivatalos álláspontot külön a kötet elé illessze.5 A hatvanas évek folyamán aztán sorra jelennek meg olyan tanulmányok, többek közt Rába György, Rónay György, Németh G. Béla tollából, amelyek Babits életművéhez méltó módon foglakoztak pályájával, irodalomszervezői tevékenységével. E dolgozatnak azonban nem az a kitűzött célja, hogy nyomon kövesse kiátkozását, majd fokról-fokra történő visszafogadását, vagy hogy méltassa azoknak a szerepét, akik egy reális Babits-kép kialakításán dolgoztak, hanem az, hogy az évfordulók sorából egy jellegzetesen felemás jubileumot kiemeljen, nevezetesen 1973 novemberét, Babits születésének 90. évfordulóját, amikor az ünnepi életmű-értelmezés néha az alapkutatások szintjén is az ideológia szolgálatába állt. Az akkor leírt hibás adatoknak máig továbbélő hatása a Babits-filológia egyik tisztázandó öröksége. 1970-ben Aczél György programbeszédet tart a Magyar írószövetség közgyűlésén, melyben a Fogalmak rehabilitálása részben többek között Babits újraértékelésének szükségességére is kitér. Szokásos módon kétfelé harcol: egyrészt odacsördít a szektás múlt képviselőinek, másrészt rápirít azokra is akik (úgymond) „Babitsot zászlójukra tűzték”. Mondandóját egy költői kérdéssel zárja: „Miért nem lehet a máig érvényes értékeket megőrizni, miért kell kitagadni, s azután mea culpázva visszafogadni?”6 A kérdés súlyát nem a rá adható válasz szabja meg, hanem a benne foglalt állítás, vagyis annak elismerése és leszögezése, hogy Babits a „máig érvényes értékek” közé sorolandó. Beszédének olyan jelentősége volt, hogy Kardos Pál ezzel az idézettel zárja 1972-ben megjelenő Babits monográfiáját!7 Ez a felülről jövő változás nem is annyira a szakfolyóiratokban megjelenő színvonalasabb tanulmányok irányultságán, hangvételén változtat majd (hiszen a jelentős kutatók addig is a lehetséges határokon belül saját véleményüket írták), hanem például a Babits művek kiadásának sorsán, valamint többek közt az évfordulós ünnepségek jellegén. Az elmúlt negyven év folyamán mindig komoly kultúrpolitikai esemény volt kiemelkedő jelentőségű, az irodalmi kánon csúcsán álló íróink évfordulója, ahol az ünneplés hőfokát, az emlegetés gyakoriságát, a vezető napilapokban és főleg a Népszabadságban megütött hangot az ideológiai értékskálán elfoglalt hely szabta meg. Babits esetében a változás pontosan lemérhető. 1953 novemberében aligalig ejtenek szót róla, 75 születésnapján, 1958-ban az Elet és Irodalomban]ováno-
