Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Sipos Lajos: A Timár Virgil fia keletkezéstörténete
50 Út Dunatái • 2000. szeptember 36. oldal első három gépiratos sorát. A következőket: „mert úgy képzelte hogy Pista az ő életének mintegy folytatója lesz: amit ő gyűjtött, ez a gyermek készen és korán megkapva, majd uj és nagyszerű célokra fogja értékesíteni.” Ezt a bekezdést folytatja aztán az előző változattól teljesen eltérő módon. Ekképp: „Igen, igen! Pista mégis csak az akinek az ő ösztöne érezte, kiválasztotta, és nem hiába pazarolta reá minden szeretetét. Az elvetett mag bőven fog teremni. Aki most büszkesége a gimnáziumnak: ki tudja, nem lesz-e valaha büszkesége a Rendnek amely nevelte, a nemes magyar fajnak amelynek rejtett mélyéből származott, a Tudománynak amelynek szolgálatába adja magát... talán az Egyháznak... de legnagyobb büszkesége neki! És naiv tanárlelke messze ábrándokba merült; elképzelte növendékét mint hires embert... mint egy tudóst... egy büszke életrajznak szerény zugában az ő szegény nevét...” Ez a rész az 1982-es szövegváltozatban teljesen másként van: az itt idézett, összefüggő utolsó részből a 418. oldalon csak ennyi maradt: „A tudomány embere lesz talán: büszkesége a rendnek, mely nevelte, az egész hazának...” Ezután pedig a Tímár Virgil környezetét bemutató részek következnek. A kéziratkiegészítésekből kitetszik: az átdolgozás-bővítés-újraírás során ezen a néhány oldalon dolgozott a legtöbbet a szerző: ehhez készített gépirat-kiegészítő és kéziratos változatokat, bemutatandó Bögöziéket, a várost, Szoboszlai Timótot, Gombos Cirillt és Lesinszkyt. Ez a több rétegből álló szöveghalmaz eltér a Nyugatban 1921. július 1-jén között változattól, az első, a könyvalakban volt publikációtól, az 1922-es variációtól, az 1931-es és az 1932-es formától és a Babits életében megjelent utolsó könyvváltozattól, az Athenaeum Kiadó által közzétett tíz kötetes sorozatban olvasható szövegtől. 1937-ben, a véglegesre csiszolt könyvben a kéziratos formához képest van szövegredukció, van együttesen előforduló redukció és szövegeltérés és van szövegcsere is. A szövegformálásban, a jelenetezésben, a nézőpontok változtatásában, a végleges szövegben előforduló nézőpont-kontamináciban, a központozásban, a magán- és mássalhangzók hosszúságának jelölésében13 való eltérések jól értelmezhetők a Babits (és az MTA Kézirattárának) számozása szerinti 1-20. oldalnyi szöveg második felében. Abban a részletben melyben Babits a későbbi kiadásokban szinte minden szövegformáló elemet átalakított.
