Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Sipos Lajos: A Timár Virgil fia keletkezéstörténete
Sipos Latos • A Tímár Virgil fia keletkezéstörténete 43 lakásának benyomását tette. Szűk és egyszerű szoba... Eszébe jutott a szent Katalin szobája amelyet egyszer meglátogatott Siennában. A refektóriumban enyhén tréfálkoztak Virgil látogatásáról a Stirling-házban, mert hire ment. — Persze kiválasztotta hova kell legelőbb elmenni! Ki hitte volna a mi derék Virgilünkről hogy a szép asszonyok vonzzák? — Lassú víz partot mos - vetette közbe gonoszul Lesinszy. Az igazgató is megszólalt: — Hát az szép asszony volt, nem lehet tagadni! Emlékszem még mikor bejött a városba a dancsai urnák a kocsiján, mindenki róla beszélt. Nem volt olyan szép asszony több Sóton... — Nem asszony az máig se - mondotta Szádi Márk. — De lány se! - vetette közbe Szoboszlai. — Lányasszony! - kiáltott Gombos Cirill. — Á, Márton-lud az már - szólt Lesinszky, legyintve nagy, kövér kezével. — És beteg - mondta Timár. - Betegen él a fiával és nagy szegénységben. - És Virgil megtanulta az evangéliumból hogy a Magdolnáknak van legnagyobb szükségük a vigasztalásra... Timár sietve menekült föl ilyenkor cellájába, de ott se maradt sokáig; és Sót lakosai meglepetve állapították meg hogy most majdnem az egész délutánjait sétával tölti, és árván hagyja kedves könyveit. Nem érdekelték az olvasmányok, élni kezdett; elnézte a gyermekeket az iskolában, az embereket az utcán rókáit a szőllőben, a fákat, virágokat. Néha kezébe vett egy könyvet, modernebb életrajzait kereste kedves szentjeinek, Gebhardtot kezdte el: de szent Katalinról mindjárt a Vágner Lina szobájára gondolt, hervadására, fenyegető halálára és bűnös életére, bűnre és erényre.. Az Istenre gondolt aki mindezek fölött Ítélkezik. Magdolnák... Valami különös telepathiával ugyanolyan gondolatai kezdtek támadni mint Pistának az utolsó napokban: hátha kárhozat állapotában szenderül e a szegény Lina? Kínozta ez a gondolat naiv papi szivét, és szemrehányásokat tett magának hogy nem beszélte rá a gyónásra: Eszébejutott gyermekkora amikor a hit hőse akart lenni, a vad, gúnyokat eltűrő mártírok; és mélabus szégyenkezéssel gondolt önmagára, hogy olyan gyáva volt... meghátrált egy szelíd mosoly előtt! Egyre látta a Linának szelíd, ironikus mosolyát.. Úgy érezte mintha valamit nem teljesített volna: hogy még egyszer el kellene menni, papi kötelességből a Stirling-házba. És eszébe jutott a megilletődés amely
