Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Sipos Lajos: A Timár Virgil fia keletkezéstörténete
Sipos Latos • A Tímár Virgil fia keletkezéstörténete 39 nek a hőse. Tímár megállott a konyha küszöbén és meg volt lepetve. A piszok és nyomor udvarában rendnek és tisztaságnak egy szigete volt ez. (Pista maga tartott mindent rendben, diákos pedantériával). Tímár halk kérdéseket tett a fiúhoz. — Hogy van? — Rosszul. — Ki van mellette?-Én magam. — De te nem lehetsz mindég itt? — Nem, délután is tanítani járok. — Akkor kire hagyod? — A szomszédasszony benéz. — Orvost hittál? — Az egyleti orvost. — Mit mondott? A fiúnak elcsuklott a hangja. Egyszerre fölzokogott. A melegforrás fölbugygyant a kiszáradt földből. Hetek óta gőgösen tartott magán egy férfiálarcot melyet dacos szeretet és naiv hiúság tettek az arcára. Most egyszerre lehullott az álarc: most gyermek lett megint, gyermek, aki fél.... fél az egyedülségtől. Most gyermek lett megint. Mert érezett egy erősebb barátot; és jól esett végre gyenge lenni. Tímár tanácstanul állott előtte. Szeretett volna meleg lenni és apa, gyengéd, vigasztaló. De tanári volta akadályozta. Mint a vértesvitézt a vaspáncél ha ölelni akar. A szeretet szavait kereste, de csak egy száraz, papi kérdés jött ki az ajakán. — Meggyónt? - kérdezte a siró fiútól. Nem, nem; hogy hitt volna papot? A rettenetes halál szinét-szagát vigye be a drága beteg szobájába? Ügyfél szegény úgyis a haláltól! (nem magáért hanem őérte : mert gyermeknek tartja még aki el fog veszni magányosan a rengeteg életben...) Nem, nem, hadd higyje hogy élni fog még sokáig vele; s mikor jön a halál, nyugodtan hunyja be a szemét: higyje hogy csak álom... Papot hozzon reá? síkos olajakat, a latin szavaknak temetőcsengését?! Nem, virágot inkább, kanárimadárka ujjongó hangjait... De mégis nyomasztotta titkon valami, mert hitt a pokolban, és az Istent odafönn úgy képzelte mint egy szigorú paptanárt, aki megszabott törvények, fegyelmi szabályok szerint Ítélkezik. Megvéd-e a Jóság és Bánat glóriája a Bírótól, a Hajthatatlantól aki az erény formáit keresi, a katekizmus törvényei szerint, s ki előtt a megbánás is talán érvénytelen, ha nincs elkönyvelve a gyónócédulán? Irtózatos kemény az Istennek rendje. Hátha a fiú kímélő gyengédségéért az anya bűnhődik,
