Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szigeti Lajos Sándor: Az erotikus hármasok

66

Úr Dunatái • 2000. túnius

nősz eldobott, / Szilaj faun csalódott fallosza, / Mely nimfaölbe nem jutott soha; / Te mégis olykor megvigasztalod.” A szerzői én azonban a Pügmalion zárósorai szerint minden tőle idegent is vállalna, hogy élhessen még, hogy éghessen még: „Hidd el, szivem kevéssel is beéri: / S nincs vágya más - csak égni, égni, égni.” A szonett-triptichonok mint kisciklusok sora itt megszakad, szonettet is csak kettőt ír már ezután Baka István, az 1995-ben született Sellő-szonett és Tavaszvég című műveit, amelyek a legkorábbi versekre mutatnak vissza mind motívumaikban, mind szerkesztésükben, a kisciklus jelleg azonban megmarad, más műformákban érvényesülve: a Carmen, a Yorick visszatér című hármasaiban és az Orosz triptichonban,10

JEGYZETEK

1 Szekszárdi mise (Beszélgetés Baka Istvánnal - Az interjút Dránovits István készítette) Forrás, 1996. 5. 12.

2 Fried István: Van Gogh szalmaszéke. Tiszatáj, 1994. 8. 62.

3 A vendéglét metaforájának szerepe a magyar költészettörténetben újabb, hosszabb tanulmányozást érdemelne, az utóbbi időben Kabdebó Lóránt és Fűzi László foglalkozott a kérdéskörrel.

4 Vö. Horváth Iván - Kocziszky Éva: Költészet az emberiség anyanyelve. In: Ismétlődés a művészetben. Opus. Irodalomtudományi Intézet, 1981.; de szerepel az „anyanyelv” kérdése még: Henoch: Apokalypsise Hamvas Béla fordításában és bevezetőjével. Bibliotheca, Bp. 1945. 12-15.

5 Vö. Michel Mollat dujourdin: Európa és a tenger. 248, 260.

6 Vö. Fried István: Tiszatáj, 1994. 8.

7 Vö. Bombicz Attila elemzését

8 Vö. Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia. 139.

9 Vö. Nappali Ház, 1994. 6.

10 Ezek értelmezését itt mellőzöm, megírtam azonban a Baka-szonettek teljes történetét. Vö. Szigeti Lajos Sándor: (De)formáció és (de)mitologizáció. Parabolák és metaforák a modernitásban. Suprasegmentum, Szeged, 2000. 24-33, 33- 59, 137-150, 150-181, 181-200.