Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Szigeti Lajos Sándor: Az erotikus hármasok
48 Út Dunatáí • 2000. iúnius Szigeti Lajos Sándor Az erotikus hármasok Baka István szerelmi triptichonjairól Amikor Baka István - fordításai hatására - elkezd szonetteket írni, hamarosan triptichonokban gondolkodik, melyek közül hármat egy ciklusba vont a Pehotnij-füzetekzt tartalmazó kötet élén s e ciklusbeosztáson nem változtatott a gyűjteményes kötet összeállításakor sem: Trisztán sebe címen vonta össze három hármasát: a cikluscímadót, az Aeneas és Didót, valamint a Fredman szonettjeiből címűt. Az utóbbi is egyértelműen bizonyítja mind a hármasság jelentőségét, mind pedig azt, hogy a műfordítás újabb és újabb költői magatartásforma és kód kialakulásának lehetőségét hordozza magában. A vers ugyan 1992-ben íródott, de gyökerei a nyolcvanas évek végéhez kötődnek, ahhoz az időszakhoz, amikor Baka István sokat fordít, többek között Carl Michael Bellmann verseit. Egy 1989-ben készült beszélgetésben így nyilatkozott meg erről a költő: „Éppen fordítok. Éppen befejeztem egy pótfordítást, ugyanis egy Bellmann nevű nagy svéd költőnek jelenik meg kötete néhány éven belül, részben a jóvoltomból, mert azt hiszem, legalább tíz költőt bíztak meg a fordításával. Én egyedül szállítottam két hónapon belül a rám kiosztott ötszáz sort és most vállaltam el mindenkinek a maradékát, tehát még hétszáz sort. Kiváló költő: Villon, Burns és Csokonai keveréke. Nem tudom másképpen jellemezni, de nagyon élveztem, bár rettenetesen nehéz, mert szinte minden sorának más ritmusa van, iszonyatos rímképletei vannak - úgyhogy egy papírra föl kellett írnom mindig a rímképleteket meg a ritmusokat, hogy el ne téveszszem véletlenül is, és úgy dolgoztam - de nagyon-nagyon szívesen csináltam, mert élveztem, amellett, hogy egy hedonista volt, és amellett, hogy udvari költő. Én se hedonista nem vagyok, se udvari költő, furcsa módon mégis beleéltem magam a lelkivilágába, talán azért, mert nosztalgiák mindig is voltak, az udvari költőség iránt nem, de a hedonizmus, tehát az életszeretet iránt igen. Sose kocsmáztam, de ennek a kocsmázó költőnek a verseit élvezettel fordítottam, mert ez olyan volt számomra, mint egy vágykiélés. Azt hiszem, ezért is sikerült igazán.”1 Magyarázattal még ezek után is tartozunk, mégpedig az ajánlás és a cím indoklásával, mely egyúttal az értelmezés útját is lehetővé teszi: a ciklus Csatlós Jánosnak ajánltatott, aki (1956-tól) Svédországban él s a svéd irodalom egyik - műfordítóként és irodalomtörténészként is - legjelesebb ismerője és közvetítője, a címben szereplő Fredman pedig nem más, mint a költő: Bellmann választott alte-
