Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - 95 ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tverdota György: Majd...
Tverdota György • Maid... 29 Vegyük sorra röviden a formai különbségek jelentősebbjeit. Az első sor eltérése szerkezeti kényszer folyománya. [Az „Eszmélet” előzményei] szövegsor a. [Öregem, no...] című töredékének második strófája így kezdődik: „Hisz itt a szenvedés belül, A mondat azért kezdődik „Hisz”-szel, mert az előző strófában mondottakkal magyarázó viszonyban van. Abban a pillanatban, amikor az első strófa eltűnik, nincs többé szükség magyarázó mondatot bevezető kötőszóra. Ez történik az Eszmélet kész változatában, ahol az említett második strófa önállósul, a ciklus VI. darabja lesz belőle. Olyan szóval kell helyettesíteni, ami magára zárja a strófát, megszünteti a nyelvtani kapcsolódás kényszerét valamilyen előzménnyel. Ezért helyettesíti a költő a „Hisz”-t egy másik egy szótagos szóval, az „lm” mutatószóval. A mi esetünkben ugyanez vagy ugyanennek a fordítottja játszódik le. Tegyük föl, hogy a költő úgy jutott el a Majd.. .-hoz, hogy elhagyta a [Kiknek adtam a boldogot...] első négy sorát. Ezzel megszűnt az indokoltsága a „Mert”-tel kezdődő indoklásnak, s a „Mert”-eta költő helyettesítette a „Majd...’’-dal. De lehet, hogy fordítva történt. A Majd...-ot kiegészítette négy bevezető sorral, s ezekkel az eredeti szövegtest okhatározói viszonyba került. A „Majd”-ot ezért „Mert”-tel kellett helyettesítenie. A többi apró módosítások inkább a stílus választékosságát vagy legalább is szabatosságát látszanak megcélozni, nincs kihatásuk a struktúra természetére. „Kitetszik, mily” helyett „Kitetszik, hogy”, majd „mily világ” helyett „s mint világ”, majd végül „mint lélek” helyett „a lélek”. Épp csak a korrektség kedvéért említem ezeket a módosításokat. Ezek után vegyük sorra azt, amiért elsősorban érdekesnek tartom a két változat összevetését: a megjelölt korpusz kompozícióját, összetevői összeállításának módját. Először is, szögezzük le, hogy a korpusz első két sora és utolsó négy sora lényegében, eltekintve a felsorolt módosításoktól, azonos a két szövegben. A kompozíció eltérése a két vers közepét alkotó négy sorra korlátozódik. Ahhoz, hogy ez az eltérés leírható legyen, először is meg kell állapítanunk, mit tekintünk a kompozíció összetevőjének. Összetevőnek a sort nevezhetjük. Ez nem lenne így, ha a korpusz első két sorát vizsgálnánk, mert itt az első és a második sor kapcsolata kötött. Alanyi mellékmondatú összetett mondattal állunk szemben, amely ugyanezzel a tartalommal nem rendezhető el másként, a két sor nem cserélhető föl. Itt tehát kétsoros összetevővel állunk szemben. Hasonló helyzet áll elő a „világ visszája bolyog / bennem” mondat esetében, mert itt meg enjambement-nal állunk szemben, ami a két sort szorosan összefogja. Az utolsó két sor ugyancsak kétsoros egység, mondattani okokból: „a kelme, / mit összerágtak...” tárgyi mellékmondatú összetett mondat.
