Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Nagy Janka Teodóra: Másfajta gyökér, másfajta kéreg

84

tek érdekeink. Támogatásukkal, s feleségem, Csuhaj Tünde segítségével már hatodik alkalommal sikerült megszervezni a művésztelepet hazai és külföldi művészek részvételével. Közösen dolgozunk, vitatkozunk, beszélgetünk. Örülünk az együttes alkotás lehetőségének, a megszületett szép munkáknak.

— Beszélgetésünk megkésett születésnapi beszélgetésnek is tekinthető, s mint ilyen mérlegkészítésre is alkalmat teremthet...

— A szokásos külsődleges szempontok alapján tulajdonképpen nem panaszkodhatom. Bár különösebben jelentős díjaim nincsenek, hazai és nemzetközi csoportos és egyéni kiállítást szép számmal tudhatok magam mögött, s rendszeresen hívnak művésztelepre is. Igaz, köztéri alkotásaim többsége nem a hozzám közelebb álló szürrealisztikus nézőpontú munka, hanem emlékmű szobor, de vannak ötleteim, s egy-két kisebb szobrom, amit szívesen megvalósítanék nagy méretben is. Ezek egyikét talán meg is valósíthatom a közeljövőben a palánki Csapó Dániel Szakközépiskola számára készítendő alkotás, A szarvas és a lány megformálása során.

— Szatmárnémetiből indulva sikerült otthonra találnod a Tolnai dombok között?

— A mai napig nem szoktam meg, s engem sem szoktak meg itt. Olyan idegenszerű vagyok, de a gyerekeim már idenőttek. Persze, bárhova mentem volna az életem folyamán, mindenhol idegen lettem volna. Ezt érdekes módon más kollégák is mondják, akár Kaliforniába kerültek, akár Párizsba, vagy Svájcba. Mindegyik azt mondja, éli az életét, egyiknek-másiknak igen szép sikere is van, de otthon nem érzik magukat. Idegen az ember. Másfajta gondolkodás, másfajta szemlélet. Másfajta gyökér, másfajta fakéreg.

Út Dunatái 1999. március________________________