Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Téglás János: Babits és Baumgartner Ferenc levelezése

44

mányért folyamodó kérvények sokasága követett.16) Január 29-én, két nappal a temetés után, dr. Ruttkai József járásbírósági alelnök jelenlétében kihirdették a végrendeletet, ennek szövegét február 2-án közölték a lapok.17 Baumgarten Ferenc a nevét viselő örökalapítványra hagyta kb. 1,200.000 pengőt kitevő magyarországi vagyonát, mely a Sas utcai háromemeletes hetvenkét szobás üzletházból és a Hermes Banknál elhelyezett értékpapírokból, részvényekből állt. Ezzel a legnagyobb tőkével rendelkező és - mivel Babits értékítéletét közvetítette - a legtekintélyesebb magyar irodalmi alapítvány született meg. Az alapítvány tiszta jövedelmét évenként lehetett felhasználni „olyan komoly törekvésű” magyar írók támogatására, „akik minden vallási, faji előítéletektől mentesek és csakis eszményi célokat szolgálnak...” A díjak odaítéléséről nem egy testület (mint például a Nobel-díj vagy a francia Goncourt-díj esetében az akadémiák), hanem egy író, Babits Mihály (halála után pedig az általa kijelölt utód, Schöpflin Aladár) döntött. Az írókurátor meghallgatta ugyan kurátortársának és a tanácsadó testületnek a véleményét, de a díjak odaítéléséről, Baumgarten rendelkezése szerint, végső soron ő határozott.18

Az első díjkiosztásra csak az alapítványtevő halálának második évfordulóján kerülhetett sor. A hagyatéki eljárás ugyanis nagyon elhúzódott, mert a gazdag fivérek, Baumgarten Sándor bankár és Baumgarten Ignác földbirtokos megtámadták a végrendeletet azon a jogcímen, hogy megfogalmazásakor bátyjuk nem volt beszámítható állapotban. A hosszú pereskedés a fivérek és a hagyaték kezelői közötti kiegyezéssel ért véget: az örökség kb. egy évi jövedelmének megfelelő összegért visszavonták keresetüket. Ezután a kultuszminisztérium késleltette az alapítvány működésének megindulását: nagyobb beleszólást szeretett volna kapni a díjak odaítélésébe. Ezek miatt az örökséget csak 1928 márciusában jegyezték be a magyar írók javára, az alapítvány működését szabályozó Alapító okiratot pedig 1928. július 7-én írta alá gróf Klebelsberg Kunó miniszter.

Összesen húsz alkalommal (1945-ben nem volt díjátadás!) ismerte el a Baumgarten Alapítvány a magyar írók tehetségét, munkásságát. Az utolsó díjkiosztás fél évszázaddal ezelőtt, 1949. január 18-án - a politika durva beavatkozása miatt - rossz hangulatban zajlott le. Rövid idő múlva, az 1949. évi 2. sz. törvényerejű rendelet alapján, a sokat támadott alapítványt megszüntették, Sas utcai székházát államosították. Erről a tényről 1950. október 24-én értesítették a Schöpflin Aladár halála után magára maradt utolsó kurátort, dr. Basch Lórántot.

Az 1929-1949. közötti két évtizedben 126 író és tudós részesült egy vagy több alkalommal Baumgarten-díjban, ill. jutalomban, és az alapítvány nagyon sokszor

Úr Dunatái 1999. március________________________