Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"
Az üvegfal mögött a stábom. Alszanak. A beugrató kérdés: milyen a zsanéré? Álmodjon a nyomor, mesélj, lelki szegényem. Ne kocsmázzon, ugye, ne bagózzon? Na csak azért. Soha jobb dolgod ne legyen, fejtsd le élettársad melléről a pulóvert, nyúzd le régi bőrét, öltöztesd vadiúj göncökbe. Szerencsétlen balfék. Nem értelek. Mit vársz tőlem? Hova tegyelek? A te jeligéd: Vizesnyolcas. Egy szál virrasztó, a stúdióban garázdálkodom, telebégeti az étert az istenadta birkanép. Ennyit tudtál produkálni negyven év alatt. Gratulálok. Hát akkor baszd meg sportos testalkatodat, az esti gimnáziumod meg a tizenhét éves nagyfiad. Éspedig azért baszd meg, mert csóró büdöstojás vagy. Vidéki műtyúk. Rohadjon rád az ég. Menj a bús picsába, hogy nem hagysz aludni. Sárba alázlak az éteren keresztül élő-egyenesben revolverezlek. Eltévesztetted a számot. Nem jótékonysági intézmény, nem tingli-tangli társkereső műsor, hanem vésztörvényszék. Marad ezen a hullámhosszon, hallgass továbbra is minket. Utassy József MEGHITT MONDAT Óra nélküled ne múljon, vérem talpfára ne hulljon, valaki kell, hogy őrizzen, ha ág roppan, ha nád zizzen: Rád gondoltam, mert nincs Isten. 14
