Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

zet hozta katasztrófát, és talán el is kerülhetjük. E ’48 utáni végzeten alapuló, erkölcsi tanulságra épülő tragikumfelfogás hívei nem véletlenül fordultak a Bánk bán felé, hisz ez a mű látszólag igen alkalmas a Világos utáni „tragikai vétek”-fogalom értelmezésének műalkotásban való demonstrálására. A Bánk bán ugyanis végzetdráma, de nem olyan értelemben, ahogy azt Gyulai gondolta a szabadságharc bukása után uralkodó, részben a politikai élet alakulásában gyökerező tragikumfelfogás hatására. Bánk tragédiájának oka nem az, hogy tragikai vétket követ el, megsértve a társadalmi rendet, megtámadva saját „erkölcsi létalapját”. A mű végén sem semmisülnek meg tettének erkölcsi, emberi indokai, hisz nem Bánk vétett a rend ellen, hanem Gertrudis. A hazatért király előtt Bánk bátran vállalja tettét, a „hatalom jelét”, a nádori felségjelet a koporsóaljára vágja, jelezve ezzel a számadás vállalását is: „Szükségtelen beszélni tetteit (ti. a králynéit):/Felért az égre a sanyargatott /Népjajgatása s el kellett neki/Akármiképp is esni...” Tehát akármiképp, de véget kellett vetni Gertrudis önkényének. S a felbolydult udvar, a lázongó ország és a külső hadjáratsorozat szorításában Endre a „polgári háborút” elkerülendő a helyzet minél gyorsabb és minél simább megoldásában érdekelt. Céltudatosan fogalmaz ezért egyetértőleg: „Magyarok!Előbb mintsem magyar hazánk - /Előbb esett el méltán a királynéi’ Ez - Sándor Iván szavaival élve - a királyné második halála.

Bánk tettének indítékait, majd összeomlásának okait keresve arról a közös pontról kell kiindulnunk, melyen még a két főúr, Petur bán és Bánk bán gondolkodásmódjának elemei nagyon közel állnak egymáshoz. Odáig mindketten egy véleményen vannak, hogy a merániak hatalmi visszaéléseivel szemben meg kell védelmezniük nemesi jussaikat, kiváltságaikat. A nemesi-rendi becsület védelme tehát nemcsak Bánk, hanem Petur követelése is. Sőt Peturé csak ez! „Megkellerősíteni régi szent/ első királyunktól kitett szabadság- / belijussainkat.” Kétségtelen, hogy Bánk, a Bór nemzetségből származó oligarcha számára is fontos a feudális-rendi érdek. Ha ezt tagadnánk, a dráma szerzőjének történelmi hitelességre való törekvését vonnánk kétségbe. A Mi az oka... című írásában rögzített elvekkel összevág a dráma effajta hitelessége, hisz a műben oly hangsúlyozottan jelen levő régi szabadságjogok megerősítéséért folytatott küzdelem végül is az Aranybulla kiadásához vezetett 1222-ben, a királyi hatalom korlátozásához, a korábbi szabadságjogok megerősítéséhez, az ellenállási jog (jus resistendi) megadásához.

A nemesi kiváltságvédelmen túlmutatnak Bánk fellépésének valódi indítékai, hisz azoknál magasabb, fontosabb szempontok és értékek vezérlik életében! Ilyen érték számára Melinda. Sőtér István írja Az ember és műve című tanulmánykötetében a Bánk bántól: „a Bánk bán nemcsak a nemzeti harc drámája, hanem szerelmi dráma, s a lélek tragédiája is...” Sőtér István koncepciója a dráma minél teljesebb