Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról

38

A végkicsengés vitatható. Kellett-e, szabad-e ezt az összegező, értelmező, átértelmező négy sort odatoldani a Bánk bánban, ahol Katona nagyon határozottan elvágta a szót? Hiszen Illyés maga is azt vallja Naplójában: „az eredetit semmiféle hozzányúlás nem érintheti, nem másíthatja.” Úgy vélem, Illyés Pándi Pál ötletével ellentétben nem előjátékban, hanem az ötödik felvonásban értelmezte a drámát. Ráadásul oly módon, ami ellentmontaz évszázados színházi hagyományoknak: hazafias tragédiából szerelmi tragédiát formált. A dráma „lekerekítése” azt a célt szolgálta, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a Bánk bán lázító élét, tompítsák a műben feszülő, a szabadságra ösztönző forradalmi indulatokat.

Összegezve az eddig elmondottakat: az átigazított Bánk bán se nem jobb, se nem rosszabb, mintáz eredeti. Katonára jellemző az ikes ragozás hanyagolása és a miatt névutó helyett végett használta: ezeket a hibákat Illyés következetlenül javította. A sajátos tájnyelvi szavakat vagy teljesen kiiktatta vagy maibbá tette (például bakáz helyett bokáz, bahók helyett bohók). Az archaikus kifejezéseket átalakította - körülnézi magát helyett körültekint, döbög (’reszket, remeg’) helyett dobbant, ellézeng helyett eltántorog -, néhányat azonban meghagyott (például agyonszurdálja, eszmélkedve, nézgélnek).

Illyés szövegváltoztatásai sok esetben meg sem közelítik a Katona József által írottakat. Rigó Béla találóan jegyzi meg Katona-monográfiájában: „Az átigazított Bánkot bemutatták, kiadták és - elfelejtették. Illyés volt a nagyobb költő, de Katona jobban ismerte a színpadot.” A Bánk bán éppen azért nagy mű, mert nagyon sokat bíz a színészek játékára, és mert a darabban senki nem mond semmit véletlenül. Illyés tevékenysége során megváltoztak a dráma súlypontjai, a jellemek. Az átigazítással megmagyarázott mű önálló életre kelt, s újabb értelmezésekre adott/ ad alkalmat.

S ha valaki kedvet érez ahhoz, hogy ismét „szentségtörést” kövessen el vagy műtőasztalra fektesse a Bánk bánt, ily módon tegye időszerűbbé annak mondanivalóját, ajánlom figyelmébe Illyés naplóbejegyzését: „A mi átigazításunk is csak ajánlat a tökéletesítésre. [...] Ha bárki hozzászól még, szívesen bevesszük a munkálkodók közé. Sőt ajánlhatnánk másfajta »átigazítást« is - ha az még jobban szolgálná a művet. Annyi »aktualizálható« vonal van a darabban. Bánk, mint hősietlenített hős; Gertrudis, mint a nietzschei uralkodás mártírja; Petur, mint buta lázadó; Biberach, mint a nép igazi segítője stb. Endre, mint a tragikus magányos stb., stb. Még Tiborc is, mint a menthetetlen szolgaiélek!”

Úr PuNATÁr 1999. március________________________