Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - A XX. század lenyomatai - Töttős Gábor: "Szállni, de hova? Az egész Föld nagyon kicsi már"

80

Töttös Gábor • „Szállni, de hova?...”

meg Tolna megyei gazda díjnyertes juhait vitték ki a század elején, de arról is tudunk, hogy Ausztráliában Tolna megyében befogott vadállatokat igyekeztek meghonosítani, bár kevés sikerrel.

Ha most visszaindulunk Európába, ejtsük útba Japánt, ahova még az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövete vitetett barátainak szánt szekszárdi vörösbort a század elején, 1928-ban pedig a Tolnamegyei Újságból derül ki, hogy Imaoka Dzsuicsiro professzor megyénk fiát, a Mágocson élő Kienle György szobrászművészt tisztelte meg levelével. Suzuki, a tokiói egyetem professzora a szekszárdi múzeumot is elismeréssel méltatta, de Illyés Gyula segítségével felidézhetjük egy másik japán, Tanigava Szuntaro hasonló élmény láttán született gondolatait is a Múzeum című verssel: „A szekrény üvege mögött a csöndben / egy kőbalta egyéb között. / Csillagrendszerek forognak, / elpusztulnak sokan, / megszületünk sokan. / Újra és újra Ids híja, hogy egy / üstökös neki nem rohan a Földnek. / Sok tál darabra hull. / A Déli-sarkon kutyaszán iramlik, / Kelet s Nyugat híres sírokat tár föl, / Költők verseskönyveket dedikálnak, / és legutóbb / az atomot széthasították, / s az elnök lánya áriába kezdett... / Óh, mennyi minden is esett / azóta. / Ám a csöndben a szekrény üvege mögött / egy kőbalta egyéb között.”

Néha különös utakat járnak be az emlékekés az emberek. Lengyel Pál, Szabadka szülötte, Szekszárdon működtette azt a nyomdát, ahol az eszperantó világlapját, a Lingvo Internaciát készítették. A szerkesztést Paul Nylén végezte az akkori Svédországban, az uppsalai egyetem professzoraként, de a nyomdász is jól értette a nyelvet, az eszperantó világpályázatán humorgyűjteményével harmadik díjat nyert, s egyedüli nem egyetemet végzettként lett a nyelv világakadémiájának tagja. Ekkor már a párizsi eszperantó nyomda műszála igazgatóságát bízták rá. Még szekszárdi éveiben közvetítette a nemzetközi nyelv segítségével a fél világ irodalmát fordításaival, így többek között 1901-ben Esős időben címmel egy kínai regét a Tolnamegyei Közlöny tett olvasói asztalára. Egy emberöltő múltán Szemcséd (ma: Iregszemcse) szülötte, Tatz László festő élt Sanghajban, s 1937-ben sikereiről a helyi sajtó is beszámolt.

Nála jóval többször volt az újságok kedvelt témája egy másik megyénk fia, aki ugyanitt halt meg hat év múlva. Trebitsch Ignác paksi izraelita gabonakereskedő fiaként született, Kanadában presbiteriánus lelkész, majd egy bérvita miatt Angliában anglikán lelkész és alsóházi képviselő lett, az USA-ban már kettős ügynökként fogták el az I. világháború alatt, Európába hazatoloncolva a német ellenforradalmat szervezte lelkesen, valamint a Kis-Antant és szülőhazája ügyeinek politikai szálait kuszálta, s éppen a szűkebb hazájában született Gömbös Gyula bújtat-