Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Francis Fukuyama: Bizalom (részlet)
66 Francis Fukuyama • Bizalom (részlet) dolgozni, hanem inkább az, hogy új társulásokat is ki tudunk alakítani, s a megváltozott belső rendben változatlanul együtt tudunk működni a többi taggal. Ez a csoporttípus, amely az ipari társadalom komplex munkamegosztása folytán rendkívüli módon elterjedt, s mégis inkább a közös értékekre, mint a szerződésre épít, abba a kategóriába tartozik, amellyel kapcsolatban Dürkheim „organikus szolidaritás”-ról beszélt. A spontán társas készség továbbá arra a számos köztes közösségre is utal, amelyek jól megkülönböztethetők a családiaktól éppúgy, mint azoktól, amiket a kormányzatok határozott céllal létesítenek. A kormányzatok ugyanis gyakran kénytelenek beavatkozni a gazdaságba, s ha a spontán társas készségben hiány tapasztalható, támogatni a közösségek ügyét. Az állami beavatkozás azonban vitathatatlan kockázatokkal jár, minthogy nagyon könnyen alááshatja a civil társadalomban már meglévő spontán közösségeket. A társadalmi tőke számottevő hatással van annak az ipari gazdaságnak a jellegére, melyet a társadalom meg tud teremteni. Ha azok az emberek, akiknek egy vállalatnál együtt kell dolgozniuk, bizalommal vannak egymás iránt, mivel egyazon etikai normákhoz igazodnak, a cég működési költségei alacsonyabbak lesznek. Az ilyen társadalom a szervezeti innovációra is alkalmasabb, mert a bizalom magas foka lehetővé teszi, hogy új társadalmi kapcsolatok széles skálája jöjjön létre. Ez a magyarázata, hogy az amerikaiak, akiknél a társas hajlam igen erős, úttörő szerepet játszottak a modern vállalati forma kifejlesztésében a tizenkilencedik század végén és a huszadik elején, mint ahogy a japánok meg a hálózatszervezetek lehetőségeit derítették fel a huszadik században. Azok az emberek viszont, akik nem éreznek bizalmat egymás iránt, végül is csak akkor tudnak együttműködni, ha mindenre pontos szabályok, előírások vannak, amelyeket meg kell tárgyalni, jóvá kell hagyni, érvényre kell juttatni, esetleg peres úton, néha kényszerítő eszközök igénybevételével. Ez a jogi apparátus, amely a bizalmat van hivatva pótolni, természetesen pénzbe kerül, amit a közgazdászok „ügyviteli költségekének minősítenek. Más szóval ha egy társadalomban széles körű a bizalmatlanság, ez valamiféle adó formájában a gazdasági tevékenység minden területét sújtja, s ezt az adót azoknak a társadalmaknak, amelyekben a bizalom magas fokú, nem kell megfizetniük. (Európa Kiadó)
