Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - Michel Foucault: A szexualitás története (részlet)

orvostudományba, rögtön sérüléssé, diszfunkcióvá, tünetté válik, s ettől fogva a szervezet legmélyén, esetleg a bőrön vagy a viselkedés külső jegyeiben próbálják kimutatni. A hatalom tehát, amely hatáskörébe vonja a szexualitást, úgy érzi, kötelessége megérinteni a testet; simogatja is tekintetével; felértékeli egyes övezeteit; felvillanyozza a felületét; dramatizálja nyugtalan pillanatait. Mintegy - derékon ragadja a szexualizált testet. Ezzel, semmi kétség, növeli a hatékonyságát, kiterjeszti az ellenőrzése alá vont terület határait. Mindeközben érzékibbé válik, s nyereségként könyveli az így szerzett gyönyört. Ez pedig kettős következménnyel jár: a hatalomra már az is ösztönzőleg hat, ha feladatát gyakorolja; az ellenőrző felügyelet jutalma valamiféle izgalmi állapot, és ez az állapot löki tovább; a vallomás hevessége csak még jobban felcsigázza a vallató kíváncsiságát; a feltárt gyönyör visszasugárzik az őt övező hatalomra. Ennyi sürgető kérdés csak még jobban kiemeli, mennyire egyediek a gyönyörök, amelyekben a válaszra kötelezett részesül: ezeket az élvezeteket veszi célba a tekintet, izolálja és tartja ébren a figyelem. A hatalom úgy működik, mint egy jelzéseket adó gépezet; magához vonzza és megvilágítja azokat a furcsaságokat, amelyekre felügyel. A gyönyör átsugárzik az őt üldöző hatalomra; a hatalom megerősíti a gyönyört, amelyet sikerült napvilágra hoznia. Az orvosi vizsgálatnak, a pszichiátriai nyomozásnak, a pedagógiai jellemzésnek, a családi felügyeletnek mind-mind az az általános és látszólagos célja, hogy nemet mondjon a szexualitás tévelygő és terméketlen formáira; ám a valóságban úgy működnek, mint megannyi kettős meghajtású gépezet: egyik rugója a gyönyör, a másik a hatalom. Mert nem kis élvezet olyan hatalmat gyakorolni, amely vallat, felügyel, megles, kifürkész, átkutat, megtapogat, napfényre hoz; és nem Ids élvezet kicsúszni ennek a hatalomnak a markából, megszökni előle, félrevezetni vagy másnak látszani. A hatalom pedig átadja magát az általa üldözött gyönyöröknek, s amikor aztán ott áll szemtől szemben a gyönyörrel, élvezi erejét, élvezi, hogy megbotránkozhat, hogy ellenállhat. Foglyul ejteni és elcsábulni; összecsapni és megerősíteni egymást: a szülők és a gyerekek, a felnőtt és a kamasz, az orvosok és a betegek, a pszichiáter és a hisztérikus meg a perverz betegek - mind ezt a játékot játsszák a 19. század óta. Ezek a felszólítások és menekülések, ezek a körkörösen terjedő izgalmak nem egy tiszteletben tartandó határvonalat rajzoltak a szexualitás meg a test köré, hanem a hatalom meg a gyönyör örök spiráljait.

4. Innen az a szexuális túltelítettség, amely olyannyira jellemző a 19. század társadalmi terére és szertartásaira. Gyakran hallani, hogy a modern társadalom megpróbálta a heteroszexuális és - ha lehet, törvényes - párra korlátozni a szexualitást. De azt is mondhatnánk, hogy ha fel nem is találta, de nagy gonddal kialakíáO__________Michel Foucault • A szexualitás története (részlet)____________