Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Simon Weil: A természetfeletti megismerése (részlet)
44 Simone Weil • A természetfeletti megismerés (részlet) gán túlra, föléje. De hogy eljuthassunk az értelem világán túlra, előbb át kellett haladnunk rajta teljes egészében; áthaladnunk egy feddhetetlen szigortól meghúzott utat követve. Másképp az ember nem túl van, hanem innen. Ezt érezte meg és ezért fogadta el ösztönösen Plátó és Keresztelő Szt. János; egyik az érvelő formát, a másik az osztályozót, ami meglepheti az olvasót, de ami a szerző számára a misztika ellensúly-szükségletének felel meg. Miután így meghatároztuk a misztériumot, a hit misztériumai az értelem számára ellenőrizhetőkké válnak. Egy másik kritérium az, hogy a lélek, miután hosszú és szerelmes szemlélődés útján eltelt a misztériummal, azt tapasztalja, hogy ha megszünteti, tagadja a misztériumot, akkor értelmét az értelem számára is megfogható kincstől fosztja meg, ami az értelem világához is hozzátartozik. Az értelem nem tudja ellenőrizni magát a misztériumot, de tökéletesen hatalmában van a misztériumhoz vezető utak ellenőrzésének lehetősége, az ahhoz felvezető és az onnan levezető utak ellenőrzése. Ily módon teljesen hű marad önmagához, amennyiben elismeri a lélekben egy a lélek számára magasabbrendű képesség létezését, amely képesség a gondolatot maga az értelem fölé emeli. Ez a képesség a természetfeletti szerelem. A hit a lélek összes természetes képességének önkéntes alávetése a természetfeletti szerelemnek. Ez az, amit Plátó Államában igazságosnak nevez. Szt. Pál a hitet és az igazságosságot állhatatosan azonosítja: „hitét igazolására számították be, hite igazolta”, stb. A szó egy másik használata szerint a megigazulás a természetfeletti szerelem gyakorlása. Ez ugyanannyit jelent, mert a természetfeletti szerelem csak úgy gyakorolható, ölt testet, válik cselekedetekké, ha a lélek többi képességei szolgálóivá válnak és az ő közvetítésükkel a test maga is szolgává lesz. A természetes képességeknek külön-külön saját természetükben kell, hogy legyen elegendő indítóokuk, ami kényszeríti a lelket, hogy a természetfeletti szerelemnek alávesse magát, hacsak nincs hazugság. A lélek, ha a megigazuláson kívül van - a hiten kívül - hazudik magának. Ha azt mondom: én, ez már hazugság. Uram, csupa tévedés vagyok. A tévedés nem más, mint a semmi. Uram, hadd tudja ezt egész lelkem, lelkem összes része és maga testem is.
