Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Simon Weil: A természetfeletti megismerése (részlet)
42 Simone Weil ■ A természetfeletti megismerés (részlet) Simone Weil A TERMÉSZETFELETTI MEGISMERÉS (Töredékek az imáról és a hitről) (részlet) A világ közepén áll egy fa, ami mellett semminek sincs visszhangja, ami mellett semmi nem ad árnyékot. Az erény és a kötelességek teljesítése felé igyekvő akarati erőfeszítésnek nincs önmagában értéke, hanem csak úgy, mint egy szótlan imának, mint egy mozdulatokkal kifejezett, néma imának. A néhány hónapos gyerek, aki egy csillogó tárgyat megkívánt, tud kiabálni, hogy megkapja. A kezét is ki tudja nyújtani érte, aztán leengedheti, ha elfáradt, aztán megint kinyújthatja, mindezt órákon át. Végül is anyja észreveszi és nem nézheti tovább; odaadja neki a tárgyat. Egy hangya mászik egy síkos, függőleges síkon, halad néhány centimétert és leesik, újra mászik, újra leesik, megint mászik és megint leesik. Egy gyerek, áld figyeli, tíz percig elszórakozik ezzel a látvánnyal, aztán nem bírja tovább; szalmaszálra teszi a hangyát és felemeli a függőleges sík fölé. így kényszerítjük Istent is, miután kifárasztottuk állhatatosságunkkal, hogy az időt örökkévalósággá alakítsa át. Az állhatatosság, amely képes Istent kifárasztani, végtelen alázatosságból származik. Az alázatosság hatalmat ad számunkra Felette. Csak a tökéletesen üres semmi társulhat a tökéletesen tömör léttel. Csak az alázatossággal lehetünk oly tökéletesek, mint a mi Atyánk. Ehhez egy teljesen összetört szív kell. Egy mozdulatokkal kifejezett ima, olyan mint a hangyáé, aki felmászik és leesik, sokkal alázatosabb, mint a szóval kifejezett ima, mint a belső kiáltások vagy a vágyakozás csendes irányításával kifejezett ima. Ez annyi, mint tudni, hogy semmire se vagyunk képesek, és mégis kimerülni haszontalannak hitt erőfeszítésekben, várva alázatosan a napot, amikor talán észreveszi majd ezt a Hatalom, akihez nem merünk könyörögni. Nincs alázatosabb magatartás, mint a néma és türelmes várakozás. Ez a rabszolga magatartása, aki mindig kész gazdája bármely parancsára, még ha nincs is parancsa számára.