Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 4. szám - José Ortega Y Gasset: A tömegek lázadása (részlet)

40

Tosé Ortega y Gasset • A tömegek lázadása (részlet)

Nem azt állítottam, hogy Európa már nem uralkodik, hanem hogy szigorúan véve Európának ezekben az években súlyos kétségei támadtak, hogy valóban uralkodik-e vagy sem, és hogy vajon holnap uralkodni fog-e. A föld többi népe ennek megfelelő lelkiállapotban van: kételkednek, hogy uralkodik-e most felettük valaki. Ők sem biztosak benne.

Az utóbbi években sok szó esett Európa hanyatlásáról. Könyörgök, ne legyenek olyan naivak, hogy ha Európa vagy a Nyugat hanyatlásáról hallanak, mindjárt csak Spenglerre gondolnak. Már könyvének megjelenése előtt is mindenki emlegette a hanyatlást, s közismerten épp annak köszönheti sikerét a mű, hogy a legkülönfélébb okokból és értelemben már mindenki fejében ott volt ez a sejtelem vagy aggodalom.

És annyit beszéltek Európa hanyatlásáról, hogy mára már sokan kész ténynek tartják. No, nem azért, mert komolyan, megfontoltan erre a véleményre jutottak, hanem mert megszokták, hogy biztosnak tekintik, jóllehet őszintén szólva nem emlékeznek, hogy bármikor is kifejezetten meggyőződtek volna a hanyatlás tényéről. Waldo Frank Amerika újrafelfedezése címmel megjelent, új könyve teljes egészében arra a feltételezésre épül, hogy Európa haldoklik. Frank mégsem elemzi, vitatja, még csak nem is tárgyalja ezt a roppant jelenséget, pedig könyvének ez a legfőbb premisszája. Minden vizsgálódás nélkül amolyan cáfolhatatlan kiindulópontként használja. A kiindulópontra vonatkozó naivitás láttán máris arra kell gondolnom, hogy Frank nincs meggyőződve Európa hanyatlásáról; olyannyira nincs, hogy fel sem vetette a kérdést. Épp csak felszáll rá, mint egy villamosra. A szellemi közlekedésben a közhely a villamos.

És Frankon kívül nagyon sokan ezt teszik. Főleg a népek, egész népek ezt teszik.

Ma tökéletesen gyermeteg képet fest a világ. Ha egyszer híre kel egy iskolában, hogy elment a tanító, elszabadul és rosszalkodik a gyereksereg. Egytől egyig elfogja őket a gyönyörűség, hogy megszabadultak a tanító jelenlétének tudható feszültségtől, hogy lerázhatják a szabályok igáját, hogy szétverhetik a házat, és maguk irányíthatják a sorsukat. De ha nincs szabály, amely megszabná a tennivalókat és a feladatokat, a gyerekseregnek nincs saját munkája, előírt elfoglaltsága, se értelmes, egymásra épülő, célirányos feladata, akkor csak egyetlen dolgot művelhetnek: ugrabugrálnak.

Siralmas, hogy milyen frivol látványt nyújtanak ma a kisebb népek. Tekintettel arra, hogy Európa - állítólag - hanyatlik, tehát már nem uralkodik, egyszerre minden nemzet és nemzetecske ficánkol, hadonászik, tótágast áll vagy épp pávás-