Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Gajdó Ágnes: Szentségtörés vagy plasztikai műtét?: Illyés Gyula Bánk bán-átigazolásáról

31 „beledolgozást”: „Nekünk van egy Katona-féle Bánk bánunk, nem lehet holnap­tól fogva egy Katona-Hevesi-féle Bánk bánunk.” Talán csak Herczeg Ferenc nem zárkózott el az ötlettől: „...nagyon érdekesnek tartom a gondolatot [...], a rizikó Hevesi Sándoré. Ha nem sikerül a próbálkozása, annak nem Katona, hanem ő ad­ja meg az árát.” 148 évvel később megtörtént a „merénylet”: Illyés Gyula - Czímer József biz­tatására - átigazította a Bánk bánt. Az Új írás 1975. évi novemberi számában je­lent meg A Bánk bán színszerűsége című Czímer-tanulmány, melyben a Pécsi Nem­zeti Színház dramaturgja arról ír, hogy Katona József tragédiája nem felel meg a színház által támasztott dramaturgiai követelményeknek, és átdolgozásra szorul. „Katona sokkal jobb drámaíró, mint amilyennek a színpadon kénytelen látszani - írja Czímer -, nagyon is jól tudja, mit akar, de színpadi építkezésének egy-egy ügyefogyottsága nemcsak eljátszhatatlanná teszi szándékát, hanem olyan homá­lyossá válik, hogy legjobb irodalmi elemzőit is zavarba ejti.” A szerző kifejti, hogy az átdolgozást szükségessé teszik a „hibás és a színház számára képtelen jelenetin­dítások”, a darab nehezen értelmezhető homályossága, és a szereplők kényszerült logikai és pszichológiai bakugrásai. A tanulmány kegyeletteljes ugyan az eredeti művel és szerzőjével szemben, mégis szétrombolja a bálványokat. Czímer mindent Katona fejére olvas. Önkén­telenül is föltehetnénk a kérdést: ha ilyen sok kivetni valót talál a szövegben, ha ennyi fogyatékossága van a drámának, miért érdemes a javítással vesződni? A dra­maturg véleménye világos az átdolgozás feladatait illetően: „Először világossá kell tenni azokat az elemeket, melyekről pontosan tudjuk, mit akart velük Katona mondani, de a meglevő szöveg szerint az előadásban felfoghatatlanok. Másod­szor: világossá kell tenni azokat az elemeket, amelyek akadályozzák a megértést, mert nem is lehet biztosan tudni, mi volt Katona eredeti szándéka. A javítás, amelynek egységes szempont szerint kell történnie, ezen a ponton, bármilyen is­mert értelmezést választ is, óhatatlanul szembekerül azokkal a magyarázatokkal, melyek ezeket az elemeket másképpen interpretálják. Végül ki kell küszöbölni a mi szempontunkból, a színszerűség szempontjából számottevő hibákat.” Hogy Illyés miért vágta bele fejszéjét ebbe a kemény fába, azt leghitelesebben tőle tudhatjuk meg: „Évtizedek óta leghőbb vágyam, akárcsak Jónásé volt, hogy Ninivében prédikáljon. Sinkovits is, Bessenyei is azt panaszolta, milyen nehéz Bánkot eljátszani, hiszen a szerep, a figura vonala megtörik: hősként kezdi, de vé­gül is nem válik hőssé. Petur, hogy úgy mondjam, valósággal lejátssza” - nyilat­kozta egy interjúban. A költőfelel című művében így vall: „Az emberek nagyjából szentségtörésnek érzik, hogy azokat a műveket, amelyeket már a tudatuk befoga­____________Gatdó Ágnes • Szentségtörés vagy plasztikai műtét?

Next

/
Thumbnails
Contents