Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Voigt Vilmos: Vannak-e "leg"-ek a XX. századról?
Voigt Vilmos • Vannak-e „leg”-ek a XX. századról? 13 Voigt Vilmos (néprajzkutató, egyetemi tanár; Budapest) VANNAK-E „LEG”-EK A XX. SZÁZADRÓL? Akik e században éltek vagy élnek, minden szempontból a XX. századot tartják a „leg”-ek korának. Most él a legtöbb ember (és a legtöbb éhező), most a legfejlettebb a technika és az életszínvonal (főként a haditechnika körül, azaz beszélhetünk akár a „halálszínvonal” fejlettségéről is). A legpusztítóbb helyi és világháborúk, a legmagasabb terméshozamok meg a betegségek ellen küzdő gyógyszerek sokasága szinte elválaszthatatlanok egymástól. Ezért nagyon is nehéz elkülöníteni egymástól a „legjobb” és „legszörnyűbb” jelenségeket, még kevésbé az ilyen embereket. A mindent ígérő társadalmi forradalmak vezető politikusai évszázadunkban sem vonzó példaképek: legfeljebb azon meditálhatunk, hogy még itt is az isteni szikra volt-e „vérrel és sárral befedve” - avagy már a „vér és sár” volt az a matéria, amin (ha és olykor) még megcsillant az isteni szikra? És a világ különböző helyszínein mások és mások juthatnak ilyen megítéléshez. Biztosan van olyan kortársunk, áld szerint századunk meghatározó személyisége mondjuk Komeini ajatollah - még attól is függetlenül, hogy az így vélekedő híve vagy ellenfele-e. Mások számára Gandhi, Kim ír Szén, Churchill vagy II. János Pál pápa ilyen személyiség. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki nem tud, nem mer, nem akar ilyen „legmeghatározóbb egyéniséget” megnevezni. Még több ilyen személyiséget sem, hiszen ezek listája annál hosszabb, minél többet gondolkozunk a kérdésen. Amikor előbb csak politikusokat említettem, a kor vastörvényét is jeleztem már. Népszerű ugyan az a felfogás, amely mondjuk Bartók Bélát, Puskás Ferencet, a szívátültető sebészprofesszort, vagy a tizenöt gyermekes családanyát fontosabbnak tartja, mint a minisztérium politikai államtitkárát, a takarékpénztár igazgatóját vagy egy hadseregtábornokot. Ám ez a jóhiszemű vélemény voltaképpen öncsalás. Igenis a politikusok, bankárok, a fegyverkereskedők és -használók markában vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, ők a „legmeghatározóbb” tényezők, sőt még azt sem tagadhatjuk, akár még „egyéniségnek” is nevezhetők. Minden hasonlóságuk ellenére is különböznek egymástól. Az amerikai Marshall tábornok, a francia Pétain marsall, az egykor Magyarországot is kormányzó Vorosilov marsall, Moammer Kadhafi ezredes vagy Ehud Barak tábornok politikai tevékenysége ugyan
