Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 4. szám - Búcsú kilencszázas évektől
Búcsú A KILENCSZÁZAS ÉVEKTŐL 5 BÚCSÚ A KILENCSZÁZAS ÉVEKTŐL Ismét fordul az év, s a decembert újra január követi, mint mindannyiszor, amióta naptár jelzi az idő múlását. Ez az évforduló azonban más, mint amit életünk során megtapasztaltunk. Századvéghez, ezredvéghez érkezünk. Folynak ugyan viták róla, hogy tulajdonképpen mikor is, egy azonban biztos: januárban nem a megszokott módon kezdjük írásaink keltezését, az egyes helyébe a kettes kerül, s utána három nulla. Vége a kilencszázas éveknek. Hogy milyen volt ez a század? Sorolhatnánk közhelyeket, hogy a gépek felszabadították és leigázták az embert, hogy volt két világháború és Auschwitz, hogy sok-sok tízmilliók tűntek el az emberiség gulágain, hogy volt két atombomba és hidegháború, hogy az autó, a repülőgép, a számítógép gyökeresen megváltoztatta, megkönnyítette és kiforgatta életünket, hogy egy internacionális kultúra a beat végigsöpört a földgolyón, követendő példát adva a technológiai magatartásmódnak, hogy a telefonnal, az Internettel kapcsolatba léphetünk bárhol, bárkivel, ha akarunk, hogy... Örkény a Pisti a vérzivatarban mottójában így jellemzi a századunkat: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk”. Erről kíván szólni ez a tematikus összeállítás, megidézve a kort, történetét, szellemét.
