Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - SZEMLE - Szabó József: Egy kötet tőle, egy pedig róla
94 Út Dunatát • 1999 szeptember sebbségi lét sem őrizhető meg. Zalabainak a nyelvünkkel kapcsolatos felfogását és tevékenységét Filep Tamás Gusztáv a következőképpen jellemzi: „Zalabai átgondolta, hogy a valóságban a nyelv ügye jogi-közigazgatási, kulturális, identitásbeli kérdésekkel kapcsolódik össze. E fölismerés a forrása a nyelvhasználatot, nyelvhelyességet, az adekvát költői nyelvet, az idegen nyelvi hatásokat, s a köznyelv és az irodalmi nyelv viszonyát, a népi kifejezések köznyelvbe építhetőségét érintő közleményeinek.” (75) Ennek szellemében született meg 1985-ben A hűség nyelve. Csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről című kötet, majd tíz évvel később (már a rendszerváltás után) a Mit ér a nyelvünk, ha magyar? A „táblaháború” és a „ névháború” szlovákiai magyar sajtódokumentumaiból 1990-1994 című összeállítás, de a szülőfalujáról írott - már említett-monográfiában is becses értékű helynévi és nyelvjárási anyagot találunk. így például a Mindenekről számot adok c. könyvében Ipolypásztó bel- és külterületének földrajzi neveiről közöl értékes adatokat (20-33), de nem feledkezik meg a község nevének eredetmagyarázatáról sem (38), a Hazahív a harangszó című kötetében pedig külön fejezetet szentel a falu legfontosabb nyelvjárási jelenségei és tájszókincse bemutatásának (99-112). A nyelwel-tájnyelv(é)vel foglalkozó könyvei sorába tartozik az itt ismertetett Koszorúk c. kiadvány is. Ezekről a kötetekről s általában a felvidéki magyarság kisebbségi helyzetével összefüggő, nagyon összetett (nyelvi, oktatási, kulturális stb.) problémákról és Zalabai e kérdéskörökhöz kapcsolódó műveiről, valamint szerkesztői, irodalomszervezői és könyvkiadói tevékenységéről a kismonográfia legbővebb, „Nemzetiségismeret” című fejezete (50-112) nyújt részletes áttekintést. A „Depresszió” című fejezet (113-140) Zalabai azon közéleti és publikációs tevékenységét részletezi, melyet „a bársonyos forradalom” utáni időben fejtett ki, és kitér a betegségét kiváltó okokra is (egy-két évtizedes megfeszített munka, túlterheltség, rendőrségi zaklatás, romániai útja a segélyszállítmányok vezetőjeként 1989 decemberében). 1989-től visszatérve „több síkon is részt vesz a kisebbségi élet szervezésében. Oktatási-közművelődési koncepción dolgozik, gyűjteményt szervez, cikkeket ír a szabad sajtóba, egyesületek létrehozásán forgolódik.” (116) S ehhez még hozzávehetjük - felsorolni is sok! - például azt, hogy az egyetemen a hallgatók parlamentje tanszékvezetőnek választja meg, s ebből adódóan új munkakörében is egyik kezdeményezése a másikat követi. Hamarosan részt vállal Somorján a Bibliotheca Hungarica megteremtésében, s közben sorra-rendre újabb köteteket szerkeszt. Ezek között szerepel irodalomtörténeti kiadvány (Szenczi Molnár Albert: „Szorgos adósa vagyok hazámnak” avagy „Életemnek leírása”. Dunaszerdahely, 1994.; Baróti Szabó Dávid: Jer, magyar lantom. Dunaszerdahely,
