Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bodó Barna: Régió,identitás,elit
Bodó Barna • Régió, identitás, elit 71 állapította meg: a politikai hatalom nélküli kulturális élet folklórrá korcsosul9. Milyen furcsaságok alakulhatnak ki a politika színpadán, azt az RMDSZ kormányzati szerepvállalása jelzi: országlási felelősséget vállalhat, de önkormányzásról - helyi autonómiáról - szó sem lehet. A politikai hatalom, Heraud szerint, ezt jelentené. A politikai hatalom nem egyszerű képviseletet jelent, Temes megye illetve Temesvár képviselő-testületébe beválasztott két-két képviselő csak esélyt jelent a döntéshozatalban való részvételre. Temes megyében sem helyi erőből, sem központi koalíciós támogatással magyar politikus helyi csúcsvezetői megbízáshoz nem jutott, rosszabbul áll - a megszerzett tisztségek tekintetében -, mint olyan megyék, amelyek a helyi magyarság részarányát illetően mögötte következnek. Ez egyrészt magyarázható a fent már jelzett okokkal, de nem mellékes az sem, hogy miként a megye az országos politikában, a megyei RMDSZ is az RMDSZ általános politizálásán belül karakteres különvéleményt képvisel, mondhatni ellenzéki szerepet tölt be. Státuszelitként azokat tartjuk számon, akiket önkormányzati vagy parlamenti választások során bejuttattak valamilyen testületbe, illetve akik valamilyen közintézményt igazgatnak. Utóbbiak mindössze ketten vannak a megyében: a fogyatékosügyi megyei felügyelőség főnöke és a megyei tanfelügyelőség egyik helyettes főtanfelügyelője magyar. A kulturális elit igen jelentős, főleg azon egyetemi tanároknak köszönhetően, akik intézményi kapcsolatban anyanyelvi kultúrájukkal nem lehetnek. A gazdasági elit általános jellegzetessége, hogy szakmai vargabetű árán jutott oda, ahova elért, s nem korábbi kapcsolati vagy politikai tőkéjének a konverziója révén. Vagyis keményebb megpróbáltatások árán sikerült megkapaszkodnia, s általában nincs akkora pénzügyi birodalmuk, mint azoknak, akik korábbi gazdasági vezetői státuszból startoltak. Általános megjegyzésként kívánkozik ide, hogy mindhárom elit többnyire családi szálon kötődik anyanyelvi közösségéhez, a civil szféra nem termelte ki az anyanyelvi kultúra sajátos intézményeit. Illetve a korábbról létezők - szabadegyetem, irodalmi kör - már nem tudnak akkora közösséget megmozgatni, mint a diktatúra idején. A kisebbségi létszféra kitermelt új intézményeket is, de ezek is alig néhány személyt mozgatnak meg. Az elit jelentősebb részét - néhány tanárt, színészt, papot leszámítva - semmilyen tevékenység nem köti közvetlenül az anyanyelvhez. Vidéki városokban - Lúgoson, Zsombolyán -, ahol egy-két évtizede jelentős helyi magyar kulturális élet folyt, magyar líceumi tagozat létezett, mára az általános iskolák léte is veszélyben van. Magyar tanerők román iskolába íratják gyermekeiket, mert ott erősebb a mezőny, a gyermeknek teljesítenie kell. Lúgoson
