Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bodó Barna: Régió,identitás,elit
66 Úr Dunatát • 1999 szeptember nak. Csakhogy a közösségek az idők folyamán vándorolhatnak, s nem mindig az ősibb nyelv és kultúra hordozói jelentik a mai számosabb közösséget is. A többségi gyakorlat általában megpróbálja kiszorítani a kisebbségi nyelvet a közszférából, mindenekelőtt a társadalmi presztízst jelentő területekről. Különösen érvényes ez ott, ahol nemrég valamelyik jelenlegi kisebbség volt többségben, illetve ha az illető térség két vagy több helyi közösség számára meghatározó, szimbolikus jelentőségű. Ilyenkor a helyi emlékezet közvetlen politikai tartalommal telítődik, a nyelvhasználat politikai tett is egyben. Többségi nyomásra a kisebbségi nyelvhasználat magánjellegűvé válik, intim és korlátozott lesz, miáltal másodrendűvé fokozódik le, negatív konnotációk tapadnak hozzá. Pozitív jelzést a társak felé hordozhat, a nyelvhasználat lévén egyben a meghatározó identitáselemekhez való hűségnek és ragaszkodásnak a mércéje-Kisebbségi elit a többségi közegben Bizonyíthatóan nehéz meghatározni a kisebbségi elitet, ha nem elégedünk Pareto5 jó öreg definíciójával, miszerint a tömeg ellentéte. Ha Bibóhoz fordulunk meghatározás ügyében, akkor találunk egy egyszerű változatot - az elitet a társadalom vezető rétegéhez tartozók alkotják - és egy nehezen alkalmazhatót kisebbségi helyzetben: az elit formálja ki tudatosan a közösség céljait6. Bár az utóbbira volna szükségünk, persze nem definícióként, hanem az életben, azért nem lehet eltekinteni a strukturalista felfogástól, miszerint az elit a hatalmi szerkezet egésze (Szalai7). A kisebbségkutató hajlana arra, hogy azt higgye, csak a nemzeti kisebbség fogalmára nincs általánosan elfogadott meghatározás, s lám a kisebbségi mellé kerül a definíciós kísérleteknek szintén ellenálló elit. A kisebbségi elit helyzete és szerepe okán döntéskényszeres helyzetbe kerül. A státuszelit állandó kihívásnak, pontosabban nyomásnak van kitéve többségi oldalról, lévén a kisebbségi pályák más kifutásúak, mint a többségiek. Az RMDSZ- nek köztársasági elnökjelöltje állításakor előbb saját görcseitől kellett megszabadulnia: elvben miért ne lehetne Románia elnöke egy magyar. Jelzi a helyzet furaságát, hogy a magyar elnökjelöltre jóval kevesebb szavazatot adtak le, mint az RMDSZ szenátusi listáira, vagyis: a választó szeret a győztessel szavazni. A kulturális elit dilemmája más típusú; például miként és mennyiben szolgál(hat)ja magyar kultúráját a román műszaki egyetem professzora. A gazdasági elit helyzete a legkevésbé dilemmatikus, persze akkor, ha a gazdaságot nem szövik át meg át a szabadpiaci versenyt nem ismerő korrupciós kapcsolatok. Ilyenkor a gazdasági
