Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
56 Úí PUNATÁI ■ 1999 SZEPTEMBER hosszú távú prioritások világos elkülönítése révén elengedhetetlennek látszik ahhoz, hogy a kisebbségi társadalom fölszabaduljon a politikai küzdelem sikertelenségének és hiábavalóságának a nyomasztó érzése alól, valamint ahhoz, hogy a politikusok lélegzetvételhez juthassanak, és a reaktív politizálást fokozatosan fölcseréljék a stratégiai építkezéssel. Az ekképpen fölfogott szereppel megannyi fontos feladat és lehetőség járna együtt, olyanok, amelyekre gondolni sem lehet az RMDSZ ez idő szerinti szerkezete mellett. Amennyiben pedig alapvetően más alternatívák is szóba jönnének, akkor azokat minden konzekvenciájukban végig kell gondolni, és meg kell szerezni hozzájuk a szükséges tömegalapot. A társadalomszervezési és politikai érdekképviseleti hatáskörök intézményes szétválasztása a romániai magyarság egy régi zsákutcájából, a politikai küzdelem Bukaresthez kötöttségének és a közösségi érdekek Erdély-centrikusságának a dilemmájából is mutathatná a kiutat. A politikai képviselet folytán eddig kivívott bukaresti pozíciókat, a fölhalmozott tapasztalatot és az országosnak mondható tekintélyt minden bizonnyal kár volna föladni. Épp ellenkezőleg, a társadalomszervezés feladataitól fölmentett politikai érdekképviselet egyik fontos célkitűzése kellene, hogy legyen a mindenkori román kormánykoalícóban való részvétel - a vállalhatóság határain belül, természetesen, és életképes előnyösebb alternatívák adódtáig. Egy ilyen - szerencsés esetben folyamatos - részvétel biztosíthatná az államapparátuson belül azokat a pozíciókat, amelyeknek az elmúlt két és fél év tapasztalata alapján komoly szerepe volt abban, hogy a kisebbségi társadalom tagjainak egy fokkal könnyebb volt eligazodni és eredményeket elérni a hivatalok barátságtalan világában. A politikai jelenlét igénybevételétől mentesített társadalomszervezés pedig megkötések nélkül összpontosíthatná a figyelmét a főként Erdélyben elvégzésre váró feladatokra. Amennyiben a kisebbségi társadalom gondjai és várakozásai felől nézzük a hatáskörök javasolt szétválasztásának a kérdést, az előnyök még szembetűnőbbek. Véget lehetne vetni mindenekelőtt annak a totalitarizmus idejéből öröklött és máig munkáló beidegződésnek, hogy a kisebbségi társadalom várja, hogy felülről megszervezzék. Oly sűrűn hallani az RMDSZ tisztségviselői részéről az erre vonatkozó fogadkozásokat és a „civiltársadalom” nevében fogalmazott nyilatkozatokat, hogy a kisebbségi társadalom egy jelentős részén eluralkodott már a minden kötelezettség alól fölmentő érzés, hogy ujját sem kell mozdítania senkinek, az RMDSZ majd mindent megszervez. A politikai képviselet felelősségétől tehermentesített társadalomszervezésnek az adott lehetőségekből kellene kiindulnia, és az általuk szabott határokon
