Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
54 Út Dunatái • 1999 szeptember gyar-magyar párbeszédnek nem egyszerűen a kisebbségi kérdés a tétje, hanem a magyar-román viszony alakulása, Románia európai integrációja. A politikai cselekvés két új iránya máris kezd körvonalazódni. Az első abban a törekvésben nyilvánul meg, amelyhez a regionális érdekű és önkormányzati politizálás markánsabban kapcsolódik Erdélyben (márpedig e történeti régió fejlődésében a romániai magyar társadalom közvetlenül is érdekelt); s amely a legmesszebbmenően tekintettel van arra, hogy a következő évezred elején új regionális dinamika fog kibontakoztatni az Európai Unió keleti határán. Ami a másik irányt illeti, a politikai struktúra megújításáról van szó, ennek szükségességéről és lehetőségeiről, arról a felismerésről, hogy a román pártrendszer s az egzisztenciálisan reá telepedett politikai osztály átalakítása (ennek első lépéseként a választási rendszer reformja s egy korszerűbb párttörvény elfogadása) egyre elodázhatatlanabb. A KISEBBSÉGI TÁRSADALOM ÚJ STRATÉGIÁI ÉS A POLITIKA Minthogy minden stratégia jövőképen alapul, a romániai magyar közgondolkodásnak is változnia, gazdagodnia kell s meghaladnia azt a jövőképhiányos állapotot, amelyet az elit formalizált „kisebbségjogi” retorikája alakított ki, s tett egyre ideologikusabbá. S minthogy a stratégiai gondolkodásnak csak egy része fordítható le a politika nyelvére, szükség van a politikai és a társadalmi stratégiák világosabb megkülönböztetésére. A lehetséges alternatív stratégiák összefüggésében fölmerülő első fontos kérdés éppen a jövőképpel kapcsolatos. A jelenlegi kényszerpályás és döntő mértékben reaktív kisebbségi politizálás körülményei közepette nincs világos, eligazító válasz arra a kérdésre, hogy a romániai magyarság milyen határok között és milyen feltételek mellett hajlandó összekötni sorsát a bizonytalan kimenetelű román demokrácia ügyével, és mit kell tennie annak érdekében, hogy törekvései ne legyenek e céllal ellentétesen kihasználhatók. Hogy mi lesz akkor, ha az ország demokratizálódását és euroatlanti integrációját biztosítani hivatott kísérletek zátonyra futnak, és Romániában Nyugat- és demokráciaellenes erők jutnak - hoszszabb-rövidebb ideig - hatalomra? Vagy mi lesz akkor, ha a romániai hatalom és politikai elit nem lesz képes szimbolikus értelemben véve integrálni az országot, és ennek következtében a regionális érdekek markánsan artikulálódnak, az ország pedig gazdaságilag destabilizálódik? A fenti elemzések alapján kérdéses, hogy az RMDSZ ez idő szerint való szerkezete és orientációja mellett alkalmas-e arra, hogy ezekkel a kérdésekkel szembenézzen, azokat konzekvenciáiban is végiggondolja, és stratégiai elképzeléseit a fölsejlő válaszokhoz igazítsa.
