Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
52 Úl PUNATÁI • 1999 SZEPTEMBER A taktikai érdekek és a médiapolitizálás révén rögzült diskurzuselemek közé beszorult stratégiai gondolkodás megújítása - az immár egyaránt meglévő ellenzéki és kormányzati tapasztalat birtokában - a romániai magyar elit feladata, politikusoké és civiltársadalomé egyaránt. Ha most már magát az RMDSZ koalíciós szereplését nézzük, az bőven járt pozitív és negatív tapasztalatokkal egyaránt - ezek összegzése gondos és alapos elemzést igényel. Túlzás nélkül állítható azonban, hogy az 1996-99 közötti kormányzati szerepvállalás egészére paradigmatikus érvénnyel vonatkoztatható az önálló magyar egyetem létesítésének „politikai története”. E történet tanulságai röviden a következőkben foglalhatók össze: a) Az RMDSZ politikusai tévedtek, amikor azt hitték, hogy a tanügyi törvény módosítására tett ígéret a koalíciós partnerek részéről elegendő garancia az egyetem létrehozására vonatkozóan, jóllehet erről az igényről eleinte mind az államelnök, mind a kormányfő kedvezően nyilatkozott. A későbbiek során kiderült, hogy a koalíciós tárgyalások lefolytatásakor a partnerek nem voltak jóhiszeműek, ám ahelyett, hogy viselkedésüket utóbb elfogadható, racionális érvekkel támasztották volna alá, felelőtlenül a román társadalomra hárították a be nem váltott ígéret felelősségét. Ez különösen akkor vált világossá, amikor maguk a koalíció képviselői (kormánytisztviselők, a parlament tagjai) torpedózták meg a kormánynak egy multikulturális egyetem létrehozását célzó tervét is. Az RMDSZ megpróbálta az előállott válságot politikai eszközökkel kezelni, de sikertelenül, amit a közvélemény legnagyobb koalíciós kudarcának tekint. A Szövetségnek a továbbiakban újra kell gondolnia e kérdéskör egészét, annak minden politikai és szakmai következményével együtt. Függetlenül azonban attól, hogy a megoldások mely változatai kerülnek előtérbe, az máris nyilvánvaló, hogy az egyetemvitában a román politikai elit szavahihetősége komoly csorbát szenvedett a romániai magyar társadalom szemében. b) Az egyetem ügyében a magyar kisebbség nemcsak a politika színterén szenvedett vereséget, hanem a nyilvánosság előtt is, a román médiáknak ugyanis - a politikai elit közreműködésével - sikerült az egész vitát nacionalista kampánnyá változtatniuk. így válhatott széles körben elfogadottá az a nézet, hogy az egyenlőség elve egyet jelent a tanuláshoz való jog elvontan értelmezett fogalmával, hogy az önálló állami magyar egyetem, sőt bármely önálló felsőoktatási struktúra a román államiságot veszélyezteti, ami végső soron a szabad és méltányos versenyszellem elutasításával, a leplezett diszkriminációval, a kulturális identitásnak, mint egy közösséget jelölő fogalomnak az elvetésével egyenértékű, ez pedig el
