Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Bakk Miklós - Horváth Andor - Salat Levente: A 2000 év küszöbén Politika és kisebbségi magyar társadalom Romániában
Bakk-Horváth-Salat • A 2000. év küszöbén... 49 melnünk. (1) Az elmúlt tíz év során soha nem tisztázódtak a kisebbségi kérdés alapelvei, nem jött létre intézményesült párbeszéd, illetve a román politikai elit globálisan azt vallja, hogy a kérdés az egyéni jogok szintjén kezelendő, ami eleve korlátokat szab a politikai és jogi rendezésnek. Amennyiben pedig mégis sor kerül valamely kisebbségi jog törvényes biztosítására, azt a politikai elit európai értékeket valló része is pragmatikus engedményként gondolja el, ami nem csökkenti a feszültséget, mivel - a többség oldalán - nem old félelmeket (nem teszi világossá, hogy a jövőben a kisebbségi követelések meddig mennek el), a magyar kisebbség pedig továbbra is történelmi tapasztalatát látja beigazoltnak, miszerint helyzetének valamelyes rendezése mindig konjunkturális volt, s igazán elvi és értékelvű megegyezésben a román társadalom politikai vezetőivel nem bízhat. (2) Az RMDSZ nagy paradoxona, hogy miközben egy etnikai közösség egészének politikai képviseletét látja el, a román pártrendszerben s a belpolitika színterén pártként kell fellépnie - amit a romániai magyarság politikai integráltsága áraként is tekinthetünk -, s így számos kérdésben a parlamenti és pártpolitizálás napi kompromisszumaihoz kell igazodnia. Ez kétségtelenül nagy próbatétele az RMDSZ-elit parlamenti és pártpolitikai szerepkörű vezetőinek, mert egy másfajta - közösségi, az identitás kérdéseit mindig az előtérbe helyező - diszkurzusba illesztve kell megindokolniuk döntéseiket, ami nyilván további feszültségek forrása az eliten és magán a szervezeten belül is. A helyzet alapvető rendezetlenségében - minden pozitív fejlemény ellenére - továbbra is két súlyos tényező játszik szerepet. Az egyik a román-magyar viszony szerepe a pártok identitásában és imázsában. A román pártok egy része nem azért magyarellenes, mert ez tagjainak/vezetőinek a meggyőződése, hanem azért, mert ez a doktrína (vagy hasonló szólamok hangoztatása) tartja össze, viszi/viheti sikerre a pártot, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek magyarellenes érzelmek, hanem azt, hogy a magyar- (és zsidó-, külföld-stb.) ellenesség funkcionális szerepet tölt be a román politikai életben. A másik: a román politikai elit stratégiai opcióinak tisztázatlansága. Ugyanis a politikai osztály hagyományos stratégiai reflexeit a két világháború közötti helyzet alakította ki, amelyben az „európaiságot” a közép-európai térséggel szemben is érvényesülő francia orientáció jelentette. Az európai integráció ma viszont a Közép-Európán keresztül történő integrációt jelenti, s mivel ma a közép-európai régió Magyarország képében jelenik meg, az európai integráció igenlése drámai erővel tűzi napirendre a Magyarországgal és a magyarsággal való viszony minden történeti előzményt zárójelbe tevő újragondolását. Minthogy ennek belátása nem történik, nem történhet meg egyik napról a
