Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - Fried István: "Az eredetiség alkotása..."
38 ÚT PUNATÁI • 1999 SZEPTEMBER tett esszékötetében számos magyar „epizódra” bukkanunk, amelyek megkülönböztető sajátosságai, hogy korántsem lényegtelen epizódjai egy olyan gondolkodói magatartásnak, amely a szlovén dilemmákra keresi a választ: a hirtelen/gyorsan keletkezett függetlenségnek egyszerre kellene válaszolnia a nemzeti helykeresés és identitás immár sérelmi politikára nem alapozható kérdéseire, valamint a technikai civilizáció homogenizáló/amerikanizáló problémakörére. Egy félesztendős magyarországi ösztöndíj bepillantást engedett a hasonló kétségekkel küzdő magyar vitákba, Debeljak a szlovének előtt a magyar példát tanulmányozásra méltónak minősíti, a társadalom- és a gazdaságszervezés eredményeit ajánlja honfitársai figyelmébe. Ugyancsak fontos mozzanat, milyen érzékenyen reagál Debeljak a magyar könyv „nyugati” terjesztésének - szerinte - sikertörténetére. A klasszikus modernséghez ő is eltalál, így Kosztolányi Dezsőről nem csupán azt tudja, hogy Thomas Mann előszót írt a A/ero-regényhez, hanem a Pacsirta kisváros-rajzát is elismeréssel emlegeti, egy helyütt pedig olyan hangon idézi Ady Endre „modernségét”, mint tették azt jóval korábban szerb, horvát (Krleza!) és szlovák költők. Igaz, Kajetan Kovic kitűnő fordításában már megismerkedhetett a XX. század magyar költőivel, de nem tudom nem megkockáztatni föltevésemet: Danilo Kis műveinek lehetett némi része abban, hogy Debeljak Adyval és Kosztolányival „találkozott”, hogy félesztendős budapesti tartózkodása a szó legszebb és legszorosabb értelmében tanulmányúttá válhatott, amelynek révén folytatódott önnevelési „regénye”. Danilo Kis a maga pluralitásban és multikulturalitásban gyökerező regényeivel eszerint több irányban is csapást vágott. Nemcsak a folyamatos történetet látszólag fölszabdaló elbeszélés-sorozat egybefogásában jeleskedett, hanem tudatosította a multikulturalitás felszabadító erejét, a sokfelől szemlélhetőség biztosította szabadságot a regény(világ) alkotására. A dokumentaritás, amely például a Borisz Davidovics síremléke című művében a realitás illúzióját kelti, valójában tények fikcióvá szerkesztett sorozatával szolgál, s a valós és képzelet szülte szereplők élettörténete inkább egy lényegileg sokféleképpen értelmezhető sorsot prezentál. A mi szempontunkból lávákképpen tanulságos, hogy Kis ebben a könyvében (illetőleg a Holtak enciklopédiája című művében szintén) a közép-európai antinómiákat sugallja a régió karakterisztikus vonásaként, és ez egyként vonatkozik az archetipikus (kis)város megjelenítésére, a nyelvek együttélésére és egymásba érésére, arra a közös történetre, amely elsősorban és messze hatóan Közép-Európában született, csak itt születhetett meg. A bűvös kártyajáték Taubéja Esztergomban látta meg a napvilágot, az elbeszélés során „a századeleji közép-európai kisváros kirajzoló