Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 3. szám - György Attila: Nagyapám és a szépasszony esete
26 Úr Dunatát • 1999 szeptember mindössze itt halak helyett szépasszonyt kellett fogni vele, ki mint olyan, fehérnéphez illően kukorica helyett lehetőleg valami egyebet részesített előnyben. A recept tehát nem annyira bonyolult, ezoterikus gondolkodásról, mint inkább kifinomult, ám kissé perverz elméről tanúskodott. S ami a legfontosabb: nagyapám halála órájáig esküdött rá, hogy bevált a recept, s a szépasszonyok „haraptak” a csalira. Konkrétan mi, és hogyan történt ott, azt mindmai napig sűrű homály fedi. Az öreg hallgatott róla, mint a csuka, s bár korábban igen szívesen mesélt a pesti kurvák szakértelméről, ez ügyben soha nem nyilatkozott. Csak a falu némely fehérnépei tettek szert a későbbiekben némely merőben új, és szokatlan módjára a szeretkezésnek - melynek eredete nem volt kétséges, s a megbotránkozott férjek fejében ismét gyökeret vert nagyapám agyonverésének csábító gondolata. Tény: akkor, három nap után, hétfő délelőtt nagyapám elcsigázva, de töretlen nyakkal, meg nem kukulva és ép elmével tért haza. Testén méz- és mohaillat keveredett az asszonyi szaggal, szeme beesett, pofacsontja kiült, lábai reszkettek a fáradtságtól; arcán azonban olyan, jólismert boldogság ült, mitől nagyanyámat azonnal elfogta a tehetetlen pulykaméreg, mert ráérzett: - a szépasszonyok teljesítményével nem lehet versenyre kelni. Nagyapám pedig bement a házba, a tisztaszobába, azonmód elnyúlt az ágyban, s két álló napot aludt át egyhuzamban. Aztán még egy harmadikat is, de azt már nagyanyám mellett a hitvesi ágyban, ki igencsak felpaprikázódva vette tudomásul, hogy a szépasszonyok bizony mértéken felül kihasználták férjurát. így került sor másnap reggel élete első és utolsó lázadására feleségi minőségében. Nagyapám ezen a reggel kelt ki először igazából az ágyából, majd később önmagából is. Lehányta magáról ruháit, s a kútra ment mosakodni; nagyanyám szokás szerint vizet mert a teknőbe, s míg ura méz-, moha-, és asszonyillatú testét mosta, ő háborgó lélekkel a tyúkokat etette. Etetés közben történt, hogy az élvezeteket halmozni óhajtó kakas rákuporodott az egyik tyúkra, azonban kakasi mivoltához eléggé nem méltó módon lefordult, dolgavégezetlen esett le róla. Nagyanyám ekkor, végre hangot adva meg nem elégedettségének, némi kárörömmel szólalt meg: — Mi az, kakas, tán te is a szépasszonyoknál jártál? Nagyapám a hallatlan sértéstől pillanatokig nem kapott levegőt. Aztán letette kezéből a szappant, és eléggé logikátlan, de mégis érthető módon nagyanyámra borította a teknőben levő jéghideg vizet. Ezek után második kedvenc végtagját, megmaradt bal kezét hozta működésbe, egyszer s mindenkorra eligazítva nagya