Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 3. szám - Kukorelly Endre: Mivelhogy minden ember

14

Úr PUNATÁr • 1999 SZEPTEMBER

aztán lerohantam a házmesterhez. Azok elköltöztek, mondta. Égett zsírszag dőlt kifelé a gangra.

Mit tudja ő, hogy hova. Becsapta az ajtót.

Visszamentem a házunkba, ültem a lépcsőn, próbáltam elolvasni a másnapi leckét. Semmiféle viszony nem létezik. Amikor becsapódott valahol egy ajtó, mentek végig a folyosón, felálltam a táskámról, mozogtam, hogy ne fázzak annyira. „(Ez a fogalmazás nem elégít ki)”.

Vidám, kétségb’esésre hangolt és nem hasonlít senkihez.

Ebben is, nyilván pont olyan volt, túl forró, jég hideg (még jó, hogy vannak jambusok), mint bárki más. Csak bárki más van.

Sok minden, túl sok, túl kevés, és így tovább.

Ehhez nem elég semmi ok.

Országos volt a pusztulásban.

(1997. október 4.)

(Az idézetek József Attila műveiből valók.)