Új Dunatáj, 1999 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 3. szám - Kukorelly Endre: Mivelhogy minden ember

12

Út Dunatát • 1999 szeptember

Kukorelly Endre MIVELHOGY MINDEN EMBER Néhány József Attila-idézet köré

Újra hallgatom ugyanazt, mert már nem vagyok ugyanaz. Nem az vagyok, csak emlékszem, ragaszkodom hozzá és oda vágyakozom. Azok a formák kapcsolnak vissza, az újra felismert forma engem idéz, az egykori ént idézi fel. „Oh égbolt csontos tisztasága: / éhen halottak fagyossága/” Ugyanazokat a versorokat újra elolvasni az elmúlás ellen. „Legszebb a tél’. Legszebb a tél.

,Yagy adnak enni, vagy sem." A prolifiút, szoba-konyhákban ez túlzottan is kézenfekvő, sodrófával veri az anyja. „Egész testében reszket, mint a gyermek, / kit rajtakaptak, hogy buktát lopott.” Úgy veri, hogy nem hagyja abba, ahogy üvöltenek, tényleg zeng a ház, itt igazán minden az evés meg a verekedés körül forog. A Bartával a szétnyitható ebédlőasztalunkon gombfociztunk. Amikor náluk voltam, a gangon játszottunk, hasaltunk a kockakövön, néha kicsúszott valamelyik játékos a korlátvas alatt, lecsattant az emeletről. A Rózsa utcában laktak, közel hozzánk, egy emelet, aládúcolt körfolyosó, nyáron meleg a kő, délutánra átforrósodik, egész nap odasüt a nap. Egyszer, már nem tudom, micsoda miatt, a szünet közepén bejöttünk a kiskertből a Szondyba, akkor ebéd után átmentem hozzájuk játszani. Ez furcsa volt, mert nyáron sose voltam Pesten. Másmilyen forróság, csomó furcsa szag, más zajok. Kint ültünk a folyosón, a dombomra koptatott kövön. Náluk ugyanis, bent, nem volt hely. A szobájukban keserű a levegő, nehéz, kesernyés illat, ez tetszett is meg nem is. A lakásukban nincs hely, egy szoba, konyha, világít a sötétben a televízió, a redőny leengedve, olyan, mintha nem volna ablak. Van és nincs. Nincs bevetve az ágy, fekszik a dunyha alatt a Bartának az apja, bámulja a tévét. Átjártam tévét nézni Bartáékhoz. A konyhájukban, a falnak fordítva, egy rossz szagú fateknő. Kaptam lekváros kenyeret, az nagyon jó volt, friss kenyér, ropog a héja, a csuklómra folyt a baracklekvár. „Csupa rom.” Én nem tudtam, hogy ők prolik, hogy az micsoda, hogy mit jelent egy szoba-konyhás lakásban élni, hogy nincs fürdőszobájuk, a vécé pedig a gangon van. Nem vagyok éhes, a lekváros kenyér jó, sokkal jobb, mint otthon. Vécé a gangon, ezt persze tudtam, és mégse. Tudtam, mert mondták, hogy vannak prolik, és nyilván észrevettem, hogy Bartáéknál csak egy szoba van, hogy nincs fürdőszobájuk. Mit kezdtünk egymással. Fogalmam sincs, mit. Van televíziójuk. Mi az, hogy proli. A Bartát sodrófával